KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sunshine

Vízer Balázs

Sunshine – amerikai, 2007. Rendezte: Danny Boyle. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin Kulcher. Zene: John Murphy, Karl Hyde. Szereplők: Chris Evans (Mace), Cillian Murphy (Capa), Rose Byrne (Cassie), Michelle Yeoh (Corazon). Gyártó: DNA Films / MPC. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Szép dolog a különböző műfajok közti szabad átjárás, akár bravúrok is születhetnek belőle a megfelelő kezekben, és ha valaki, Danny Boyle képes az ilyesmire. Legújabb filmje imponáló alkotás – mégis meghökkentő kudarc.

A Sunshine egy nagyszabású Nap-expedíció története, melynek célja egy hatalmas bomba eljuttatása a haldokló égitestre, hogy felrobbantásával újra beindítsák az energiatermelést. Amikor megismerjük a nyolcfős legénységet, már tizenhat hónapja vannak eseménytelen útjukon a kissé balszerencsésen Ikarusz II.-nek nevezett űrhajó fedélzetén – kezdenek is begolyózni. Amikor egyikük kisebb számítási hiba miatt kárt okoz védőpajzsukon, és egy másik úrhajó vészjelzéseit észlelik, olyan katasztrófasorozat indul be, amely egyre váratlanabb fordulatokat tartogat, beleértve egy irritáló stílusváltást is.

Merthogy a kezdet és a film első kétharmada minden tudományos hókuszpókusz ellenére inkább a Solarist idézi, és legfeljebb kiindulópontjában rokon az olyan űrkatasztrófa-mozikkal, mit az Armageddon vagy a Mag. Bár megkapjuk az összes sci-fi klisét – veszélyes űrséta, beszélő komputer stb. -, a látvány egyszerre lenyűgöző és költői, ráadásul szerves része a történetnek. Ráadásul olyan színészeket kapunk, mint Cillian Murphy és Michelle Yeoh, de már itt van egy kakukktojás, a kommersz és tehetségtelen Chris Evans (Fantasztikus négyes), aki aztán szépen le is húzza a filmet, még mielőtt az váratlanul átmenne slasher horrorba. Mert átmegy, a fene érti, hogy miért! Pedig olyan szépen indult...

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8958