KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazság órája

Hungler Tímea

 

Bármelyik pszichiáter hálás lehetne a sorsnak, ha a LaMarca család valamelyik tagját páciensei között tudhatná – Michael Caton-Jones rendező filmje központi figurájaként az apát (Robert De Niro) választotta, az ő szemszögéből szembesülhetünk a görög drámákat lepipáló Long Beach-i család sorstragédiájával: igaz a katarzis ez esetben elmarad. A fátum a dédpapa óta sújtja a famíliát, akit gyermekrablásért és gyermekgyilkosságért ítélték halálra – azóta minden fiú apa nélkül kénytelen felnőni a családban. A sort filmünk hőse, Robert De Niro kezdte, majd fia következett (James Franco), kinek felnevelése helyett hősünk a rendőri hivatást választotta, majd pedig jött a legifjabb LaMarca-sarj, De Niro unokája, aki apja kábítószer-függősége miatt maradt magára.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel – alapja az Esquire magazin hajdanában közölt megrázó erejű cikke egy család drámájáról. Ami azonban a realitásban igazi tragédia, a vásznon közhelyszerű, klisékből felépített melodrámává silányul. A kábítószeres fia gyilkossági ügye kapcsán a saját, és családja bűneivel szembesülni kénytelen De Niro az egyes szereplőkkel folytatott dialógusokból kikerekedő, gyorstalpaló pszichoterápia során érti meg, dolgozza fel, és orvosolja famíliája problémáit, megtörve a családi átkot; persze sok-sok könny, nagy fogadkozások és szélsőséges érzelmi kitörések kíséretében.

A film azonban nem elégszik meg ennyivel: társadalmi dráma szerepében tetszeleg – a néző a LaMarca-fiú ürügyén betekintést nyerhet a kábítószerfüggés poklaiba, a bandaháborúkba, sőt még Long Beach történelmével is megismerkedhet. A szappanoperákat megszégyenítő végkifejlet azonban minden kétséget eloszlat: itt bizony egy giccsbe hajló melodrámát láthattunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2215