KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

George Waggner: A farkasember

Köztes szerep

Pápai Zsolt

A farkasember nem lett akkora horrorsztár, mint a vámpír, a zombi vagy Frankenstein teremtménye.

 

A vérfarkas máig kuriózumjellegű figura a mozi más monstrumai mellett, annak ellenére, hogy az egyetemes kultúrában valamennyi rémalak közül az egyik legtekintélyesebb múlttal rendelkezik. Tény, hogy a film történetében a horror szubzsánerei közül a farkasember-legenda nem tett szert akkora jelentőségre, mint amekkorára például a vámpírmesék vagy a skizomozik, és ennek legfőbb oka, hogy a mítosz a kizárólagosság érvényével fogalmaz. Folyamatot ír le, nem állapotot. A farkasember nem légüres térben lebeg, nem két világ között egzisztál, mint Drakula vagy Dr. Jekyll, hanem egyenes vonalú pályát fut be, amely az embertől az állattá válás felé vezet. Ez a transzformáció végleges és visszafordíthatatlan, így a farkasember sorsa kevéssé értelmezhető a 20. század embere billenékeny határhelyzet-élményének metaforájaként. Míg Drakula folytonosan élet és halál között ingázik, míg Dr. Jekyll vég nélküli bolyongásra ítéltetett a szellemi szféra és az ösztönlét között, addig a farkasember csupán átmenetileg – a transzformáció időszakában – kapcsolódik egyszerre két világhoz. Mítosza sokkal inkább korhoz kötött, mint számos más horrorlegenda, nem véletlen, hogy gyakran ordas időkben, a végítélet bűzös levegőjét árasztó társadalmi vagy történelmi kataklizmák során bukkan fel. A farkasember nem tud az örök visszatérésről, ezért is társtalan a szörnyfigurák között. Mindenkihez tartozik, és senkihez sem: mivel emberből állattá alakul, egyszerre rokona az animális tulajdonságokat felvevő ember- és az antropomorf karakterjegyeket öltő állatfiguráknak a rémlények családjában. Az a történelmi kontextus – a negyvenes évek legeleje –, amelyben George Waggner munkája megszületett, mindkét változatra bőven mutatott példákat.

A horror eme alapdarabja hasonlóképpen bizonytalan pozíciót foglal el a borzalommozik rendszerében, mint címszereplője a szörnyfigurák között. Waggner opusza nem az első vérfarkasfilm a mozgókép históriájában, még csak nem is az első ilyen hollywoodi mozi (1935-ben Stuart Walker már leforgatta A londoni farkasembert), viszont a műfaji sztenderdeket kodifikáló jellege miatt kitüntetett szerepű a zsáner történetében. A reprezentáns Universal-horrorokat egybegyűjtő sorozatba tartozó DVD a szokott módon, extrákkal alaposan megpakolva (dokumentumfilm, audiókommentár, képgaléria, trailer) jelenik meg, a kiadás színvonala tehát méltó a film jelentőségéhez.

A történet Wales-ben játszódik. Bátyja halála után hazatér amerikai tanulmányútjáról a család kisebbik fiúja, hogy apja bevezesse a birtok igazgatásának rejtelmeibe, a jóravaló, derék Larry azonban érkezése után röviddel letér a neki szánt pályáról. A rendezők gyakran azzal fejezik ki rokonszenvüket a társtalan farkasemberrel szemben, hogy bűn nélkülivé teszik a későbbiekben transzformációt elszenvedő embert. Larry is ilyen, bűntelen, pontosabban egyetlen bűne az, hogy szerelmes. Abban a pillanatban, amikor közvetlenül hazatérése után először pillantja meg az imádott nőt, elindul a végromlás felé vezető úton: a nő vezeti el a szerelmes férfit abba az erdőbe, ahol a transzformáció nem sokkal később elkezdődik, és a nőtől származik a vérfarkas ellen kizárólagos fegyverként bevethető ezüstfejű bot, mely a zárlatban valóban végez is a hőssel.

A vérfarkas-filmekben a bűn nélküli ember válik gyilkológéppé, így a néző számára markánsabban érzékelhető és sokkolóbb a transzformáció okozta pusztítás. Waggner ennek a kontrasztnak a nyomatékosítása céljából döntött a kifejezetten jámbor tekintetű, szinte bamba Lon Chaney, Jr. címszereplőként szerződtetése mellett, ami telitalálat, azonban nem volt következetes, és rokonszenvét megtartotta a figura iránt annak átalakulását követően is. A farkasmaszk mosolyt fakaszt. Waggner munkája keletkezésének időpontja alapján hiába tartozik a második generációs Universal-horrorokhoz, valójában még a régi iskolához sorolható, a direktor a klasszikus rémfilm egyik utolsó mohikánja, nem pedig az új idők pionírja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2353