KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film

A bűn története

Harmat György

Berkes Ildikó és Nemes Károly könyve a legnépszerűbb műfajról.

 

Mint gondolati konstrukció, mint összefoglaló a bûnügyi film mûfajáról, mint filmtörténeti áttekintés megállja a helyét Berkes Ildikó és Nemes Károly munkája, ám megírt és megjelent mûként, az érdeklõdõ kezébe kerülõ könyvként, olvasmányként ezer sebbõl vérzik.

Helyes és „olvasóbarát” döntés volt például – különösen olyan imponálóan átfogó, alapos filmtörténeti ismeretekkel bíró tudósok esetében, mint A bûnügyi film szerzõi – némi elméleti alapvetés után magukra az alkotásokra „bízni” a mûfaj körülhatárolásának nehéz feladatát, a némafilmes kezdetektõl napjainkig terjedõ idõszak egyes darabjaiban megragadni a krimifilm kialakulását, jellemzõit, fejlõdését, változásait. A megvalósítás azonban több mint ellentmondásos.

Másfélszáz film rengeteg figurájának – a mûfajból adódóan – szövevényes cselekményének többségében részletes, mechanikus leírása az olvashatatlanságig fárasztó. (Még annak is, aki látta a filmes „példatár” nem csekély részét.) A filmismertetések szerény becslésem szerint is a kötetnek legkevesebb a felét teszik ki, így a befogadást alaposan megnehezítik. Itt bizony csak a rögös út lett volna járható: a „kötelezõ”, majd’ mindig egyforma történetfelmondás helyett az egyes filmekhez illõ sajátos formák megtalálása, a gondolatmenet szempontjából jelentõs momentumok kiemelése, a rövidítés.

A szerzõk mintha úgy vélnék: mivel a cselekmény a filmek formai oldalához tartozik, nem pedig a tartalmihoz, elmesélésük automatikusan formaelemzéssé válik. Miután ez nem következik be, az olvasónak az az érzése, hogy A bûnügyi film – a bevezetõjében deklaráltakkal ellentétben – a kelleténél kevesebb figyelmet szentel a formának, a szerkesztésnek, az eszközöknek. A kötet legizgalmasabb részei azok, amelyekben a formai vonatkozásokat nem kihüvelyezni kell a leírások sorából, hanem azok expressis verbis megfogalmazásra kerülnek: ilyen Hitchcock A kötél címû alkotásának példaszerû analízise vagy az Aki legyõzte Al Caponét gyerekkocsi-jelenete kapcsán tett jó néhány megfigyelés.

Mint már láttuk, a formaprobléma nemcsak az írás tárgyával, hanem magával az írással kapcsolatban is felvethetõ. Nagyigényûen teljes a nemzeti filmgyártások „krimiszempontú” számbavétele (legfeljebb a John Woo és Wong Kar-wai fémjelezte hongkongi „fekete film” hiányzik), dicséretesen széles körû a mûfaj átalakulásainak beillesztése a történelmi-társadalmi folyamatokba (még ha zavaróak is a túl direkt hozzárendelések: a Hágai Bíróságé és Pinocheté A tigris csókja címû filmhez stb.). Az írás minõsége azonban nem harmonizál a tartalmi igényességgel. A stílus többnyire nehézkes, nem mindig alkalmazkodik a magyar nyelv szabályaihoz, sajnos nem ritkák az efféle mondatok: „Tragikus hõssé nyilvánítás viszont a kellõ jelentékenység hiánya miatt nem lehetséges, még ha a bukás-pusztulás meg is hozza a közönség érdekének való megfelelését.”

Ezzel szemben a tárgyi tévedésre mindössze egyetlenre bukkantam (Stanislaw Mikulski nem Kloss kapitány után játszotta el az Egy taxisofõr halála egyik fõszerepét, hanem elõtte), a helyesírási hibáknak, névelírásoknak, tévesztéseknek, sajtóhibáknak azonban se szeri, se száma, szinte minden oldalra jut belõlük. Felsorolásuk jóval meghaladná jelen recenzió terjedelmét, így csak mutatóba néhány: Dillinger helyett Dilinger olvasható, Reagan helyett Reagen, Hosszú álom helyett A rossz álom, expozíció helyett expedíció, A gyûlölet 1994-ben készült, nem pedig 1964-ben (a 174. oldalon rosszul jelent meg, a 246.-on már jól). Miután az impresszumban nem szerepel sem a szerkesztõ (volt?), sem a lektor (volt?), sem a korrektor (volt?) neve, csupán a kiadói cégtulajdonosé, bírálatomat az vegye magára, akit illet.

A bûnügyi film ezzel a – hibásan megjelent – mondattal búcsúzik tõlünk: „S akkor már elérte a célját.” (Mármint a könyv. Mármint „elérte”.) Ha nem figyelmeztetnének lépten-nyomon a szûkebb és tágabb értelemben vett „formahibák”, biztos lennék benne, hogy elérte. Így vannak kétségeim.

 

Uránusz Kiadó, 2001.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2460