KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsarolás

Gáti Péter

 

A krimiknek – általában – nem a társadalomelemzés a céljuk. De a rossz krimik (vagy ál-krimik), amelyek se nem izgalmasak, se nem cselekményesek, az elsárgult amatőr fotókhoz, összekarcolt és hiányos filmekhez hasonlóan akaratlanul is árulkodnak koruk eszményeiről, viselkedési normáiról. Akárcsak A zsarolás című román film.

Néhány mérnököt megzsarol egy titokzatos Valaki. Fontos információkat követel munkájukról. Cserébe nem árulja el a hatóságoknak, hogy diplomáikat pénzért vették. A nem mindennapi konfliktus során van, aki ellenáll és megtagadja a kollaborációt – természetesen lelövik. Aki viszont vállalja, egy idő után idegileg összeroppan és öngyilkos lesz. A fergeteges izgalmak addig tartanak, amíg az éber nyomozók pontot nem tesznek az ügy végére.

Elsősorban nem a tömény unalom a visszatetsző ebben az alkotásban, hanem azok a sematikusan tendenciózus motívumok, amelyektől hemzseg a film. A matematika-tanárnőből avanzsált nyomozó erőszakos és lekezelő modorát, dogmatikus kinyilatkoztatásait hallva, hálát kell adnunk, hogy otthagyta eredeti foglalkozását. Az ő kivételével minden értelmiségi figura elvetemült bűnöző a filmben. Lopnak, csalnak, hazudnak és kétes – szellemi munkából származó – jövedelmük van, amiről a rendőrség természetesen tud. Joggal érdemlik ki hát ”A munka legyen munka” címszavú kioktatást az őrnagynőtől. Nehéz úgy krimit készíteni, ha az ellenfelek egy pillanatig sincsenek egy súlycsoportban, nem okozhatnak egymásnak meglepetést. A nagyváros tetszés szerinti szórakozóhelyére betérve, a detektívek mindenkiről – a nevétől a gondolatáig – mindent tudnak. Milyen érdekes, hogy ezek a lebzselő, gyanús emberek ugyanakkor külföldön érdeklődésre (kémkedésre) számot tartó, fontos területen dolgoznak, képesítés nélkül. A mű csúcspontja, amikor az „odaát”-ról beszervezett, szintén értelmiségi zsaroló az imperialisták barna (coca-cola) és keserű (whisky) italát felváltva szopogatva, az éleseszű hatóság kelepcéjébe esik. Mintha időgépben ülne a néző, amely visszaröpítette harminc évvel ezelőttire.

Eredményesen zsarolni természetesen csak azt lehet, akinek ”vaj” van a fején. Az ártatlanul jegyet váltó nézőt viszont nem sokáig. Hanyatt-homlok távozik, mert a művészet ugyan végtelen, de az élet rövid.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6927