KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elrabolva

Baski Sándor

Taken – francia, 2008. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Michel Abramowicz. Zene: Nathaniel Mechaly. Szereplők: Liam Neeson (Bryan), Maggie Grace (Kim), Famke Janssen (Lenore), Holly Valance (Diva), Xander Berkeley (Stuart). Gyártó: Europa Corp. / M6 Films / Grive Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 93 perc.

 

Nevezhetjük a kulturális globalizáció csúcsának vagy csak egy tökéletes célközönség-pozicionálásnak, mindenesetre tény, hogy a francia gyártású Elrabolva ügyesebben játszik rá az amerikai közönség félelmeire, mint a hasonló témájú hollywoodi filmek. Mióta a CNN vagy a Fox napi híradásaiban vágókép lett a lángoló amerikai zászló, a világ kevésbé tűnik barátságos helynek. A Motelben még Szlovákiáig kellett a jenki turistáknak utazniuk, hogy leírhatatlan borzalmak történjenek velük, az Elrabolva történetében már Párizs szívéből, fényes nappal rabolnak el két naiv tinilányt. A folytatás azonban már nem Eli Roth horrorját idézi, az egyik lány apja ugyanis egy Afganisztánban edződött, egykori titkosszolgálati ügynök, aki azonnal ráveti magát a forró nyomra. Bryan Millsről az első félórában még csak annyit tudunk meg, hogy az ősöreg zsaruklisének megfelelően ráment a házassága a munkájára, a folytatásból viszont már az is kiderül, hogy hatékonyabb és kérlelhetetlenebb, mint Jason Bourne és Jack Bauer együttvéve. Luc Besson és írótársa, a Szállító-trilógiát is jegyző Robert Mark Kamen pontosan érzik, milyen hősre vágyik a politikai korrektség szólamaiba belefáradt nagyérdemű: Mills nem kér engedélyt a kínzásra, és akár egy ártatlant is habozás nélkül lepuffant, ha ezzel közelebb kerülhet elrabolt lányához.

Pierre Morel filmje így aztán nem a morális kérdésekről szól, hanem ahogy a Besson-gyár többi terméke a Taxitól A nyakörvön át A Szállító-szériáig, az adrenalinról és a folyamatos pörgésről. Az akciójelenetek intenzitása megközelíti a Bourne-filmek színvonalát, de aki miatt mégis kiemelkedik az Elrabolva a tavalyi év akciómozijai közül, az Liam Neeson. Ötvenhat éves kora ellenére éppoly meggyőzően hozza a kőkemény profit, mint Jason Statham, az angol kollégával ellentétben azonban neki a drámai jelenetek is jól állnak – ha a történet hihetetlen, nem árt, ha legalább a hős fájdalmát elhisszük.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9745