KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pandorum

Sepsi László

Pandorum – amerikai-német, 2009. Rendezte: Christian Alvart. Írta: Travis Milloy. Kép: Wedigo von Schultzendorff. Zene: Michl Britsch. Szereplők: Ben Foster (Bower), Dennis Quaid (Payton), Cam Gigandet (Gallo), Antje Traue (Nadia), Cung Le (Manh). Gyártó: Constantin Film / Impact Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 108 perc.

A Németországban készített, főként erőteljes vizuális világukban kiemelkedő két pszichothriller (Curiosity & the Cat, Antikörper) után az író-rendező Christian Alvart nagyjából egy időben debütált a tengerentúlon egy eddigi munkásságát folytató újabb thrillerrel (Case 39), illetve a Holdra adott B-filmes válaszként is felfogható Pandorummal. Az Alien és a Halálhajó nyomdokain haladó sci-fi horror már vizualitásában is egyfajta negatívját nyújtja Duncan Jones munkájának: Alvart eredetileg csak videóra szánt filmjének hibernációból felébredt, amnéziás hősei steril fehérség uralta űrbázis helyett mocskos és sötét űrhajó-folyosókon keresik a megoldást kellemetlen helyzetükre, miközben testi épségüket mutálódott rémségék, elméjükét pedig – hasonlóan Jones filmjének hőséhez – a jelen esetben címadó űrbetegség fenyegeti.

Habár a tematika tálcán kínálja, Alvart szerencsés módon túllépett előző munkájának ( A bárányok hallgatnak és Hetedik-utánérzéseként felfogható Antikörper) átlátszó teológiai és morálfilozófiai traktátusain, meghagyva a Pandorumot annak, ami: erőteljes atmoszférájú B-mozi, amely a Pitch Blackhez hasonlóan a műfaj egyik újabb potenciális franchise-ának ígérkezik. Míg az Antikörper mindenáron a Jó és Gonosz természetét vizsgáló értekezés szándékozott lenni, a Pandorum azon labdákat sem üti le, amelyek nyilvánvalóan fakadnak az emberiség túlélésének, az evolúció és az elmeállapotok és a valóság viszonyának kérdéseit is érintő szüzséből. Eltekintve a szépséges záróképektől, fényévekre járunk a Napfény vizualitásban megfogalmazódó spirituális többletétől, ahogyan a műfaj modernista verziójának meditativitásától is. Az öreg kontinenssel együtt Alvart az eddigi munkáit átható, direkt önreflexióvá és fokozott moralizálássá lepárolt művészfilmes hagyomány hatását is maga mögött hagyta – az újrakezdés iránya pedig vélhetően a Pandorum-folytatásokból fog kiderülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10078