KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Visszatérés a Paradicsomba

Kis Anna

 

Nők, kokó, hasis, olcsó egzotikum. Tony, Sheriff és Lewis, azaz az életet kétpofára habzsoló New York-i aranyifjak, ártatlan bűnbarlang, kéjes hétköznapi fertőben fürdő vakáció – Malajziában. Majd két konszolidált, becsületes munkával töltött New York-i év, szépen berendezett lakás, menyasszony, perspektíva. S ekkor a városi békébe suttyomban berágja magát egy alattomos erkölcsi dilemma, egy lehetetlen végkifejlettel kecsegtető morális, vérre és lelki üdvösségre menő pókerjátszma. Lewis ugyanis nem tér meg a vakációból. Egy angolszász normák között rendeltetésszerűen fejlesztett lélek számára felfoghatatlan gikszer következtében ottragadt Malajzia sötét börtönrendszerében, napjai meg vannak számlálva, feje felett ellentmondást nem tűrően lebeg a hajlíthatatlan, idegen törvénykezés szigora, nyaka körül szorul a hurok. A szó szoros értelmében. Leheletnyi Szeget szeggel utánérzés sejlik fel a morál, a törvény és az egyén önkényének problematikájában.

A néző egy 111 perces interaktív, önismereti pszicho-dráma-foglalkozás közepébe csöppent, ami egyáltalán nem baj, legalább van mivel szórakoznia a súlyos problémát kevéssé fajsúlyosan tárgyaló film olykor vontatott, feledhető percei alatt. Némi izgalmat hoz a rafináltra tervezett végkifejlet: a hátralevőkben tovább forog az erkölcsi kocka, szövődik igaz szerelem (a mindig kéznél lévő műfaji adu ász), az igazság bajnokát hazugságon kapjuk, a gyávából lesz a bátor és a rendes fiú futamodik meg, Lewis-szal pedig nem a baráti hűtlenség és nem is a távol-keleti csökönyösség végez, hanem az ocsmányul telhetetlen, szenzációéhes amerikai média. A törvény az törvény, az önkény meg önkény, így aztán nincs mit csodálkoznunk, ha a műfaj sem képes önnön törvényein felülemelkedni: korunk hőse a szerelmes hős, de mielőtt piedesztálra emelnénk, jellemét egy még a mi gyomrunk számára is bevehető, kompromisszumos sanyargatással pallérozzuk, a konszolidált házasságot nem bolygatjuk, de csak a futottak még kategóriában kap helyet, Lewis pedig maradhat nyugodtan áldozat, hisz kicsit bekattant, különösebben nem jóképű és amúgy is csak az orangutánokat szerette. Mi tagadás, ez sem az ő filmje volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4575