KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/június
MILOš FORMAN
• Bikácsy Gergely: A prágai Forman Miloš Forman (1932-2018)
• Hegyi Zoltán: Miloš tűzoltói Forman két világ közt
• Vágvölgyi B. András: Száll a kakukk Miloš Forman
ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: Hatvan éve a föld alatt A Kisvakond kicsisége és nagysága
• Varga Zoltán: Álmok és rítusok szövedéke Horváth Mária animációs rövidfilmjei
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: „Nekem a Balaton a Riviéra!” Kádár-kori álmok: nyári vakáció
• Pető Szabolcs: Vad Balaton Beszélgetés Mosonyi Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: Sors-játék Nagyi Project
• Erdélyi Z. Ágnes: Portásfülkétől a vörös szőnyegig Beszélgetés Szalai Károllyal
OLASZ WESTERN
• Benke Attila: Kenyér helyett dinamit Az olasz ‘68 és az italowestern
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Traumaköltészet Lynne Ramsay
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Karambol a végzettel A véletlen szerepe a film noirban
• Pernecker Dávid: A test nem templom Valós halál
A FILMKRITIKA MESTEREI
• Morsányi Bernadett: Bustert látni Beszélgetés Bikácsy Gergellyel
• Schubert Gusztáv: Saját mozi Bolond Pierrot különös kalandja I.
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: A rejtett tartomány Linz
• Baski Sándor: Bűnös viszonyok Titanic
• Kovács Patrik: Omlós és ropogós Friss Hús
KRITIKA
• Vajda Judit: Íme az ember! Egy fantasztikus nő
MOZI
• Baski Sándor: Viktoria
• Roboz Gábor: Merülés a szerelembe
• Varró Attila: Egy lélegzetnyire
• Vajda Judit: Színpadon az életem
• Pethő Réka: Szörnyek és szerelmek
• Kovács Patrik: Három hegycsúcs
• Huber Zoltán: Taxi 5
• Benke Attila: 7 vérfagyasztó nap
• Fekete Tamás: Így csajozz egy földönkívülivel
• Lichter Péter: Bosszúállók: Végtelen háború
• Kránicz Bence: Kszi, Simon
• Herpai Gergely: Deadpool 2.
DVD
• Pápai Zsolt: Kísértettörténet (Szellem/Világ)
• Kovács Patrik: A katasztrófaművész
• Géczi Zoltán: A préri urai
• Horányi Péter: Lesz ez még így se!
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollónegyed

Báron György

 

A hatvanas évek elején, amikor a vén Európa minden tisztességes filmkészítője fellázadt a ”papa mozija” ellen, Svédországban is új hullám kelt szárnyra. Bo Widerberg első filmje, a svéd munkáskörnyezetben játszódó 1962-es Gyerekkocsi jelentette az új svéd film első zajos áttörését, majd ezt követte egy évvel később a második Widerberg-film, a nálunk most látható Hollónegyed. A színhely, az idő és a cselekmény sokat elárul abból, hogy képzelték Widenbergék másfél évtizede a kommercionalitásba süppedt svéd film megújítását. A Hollónegyed története 1936-ban játszódik, Malmö egyik nyomasztó munkásnegyedében. A munkások tüntetnek, a rádió a spanyol polgárháború eseményeit sorolja, más készülékekből Hitler üvöltése harsog. Az utolsó jelenetek egyikében pedig az egyik főszereplőt látjuk, amint a nácipárt korteseinek a sorfala között belép a szavazóhelyiségbe, és a baloldali pártokra adja voksát. Ebből is kitetszik, Widerberg – és a svéd új hullám – minden más európai filmes tömörülésnél szorosabban kapcsolódott konkrét politikai küzdelmekhez, osztályokhoz, pártokhoz és szakszervezetekhez.

Widerberg művészete – mint a Hollónegyed is mutatja – az erős társadalmi-politikai elkötelezettség ellenére is líraibb hangszerelésű, tompább tónusú, lekerekítettebb élű, mint példaképei, a neorealisták vagy az angol „szabad filmesek” kemény, érdes hangvételű munkái. Widerberg, a filmköltő, megkapó és lenyűgöző: képei felejthetetlen, meleg emberséggel átszőtt tudósítások egy reménytelen, cél és értelem nélküli életformáról. Widerberg, a forgatókönyvíró nem egyenrangú társa a rendezőnek. A film egésze szerkesztetlen, elnyújtott, egy idő után a rendező láthatóan egy helyben topog, kimeríthetetlen képi fantáziájának újabb petárdáira van szükség az egyre lankadtabb cselekmény továbblendítéséhez. Nem remekmű ezért a Hollónegyed, „csupán” színvonalas, helyenként lenyűgöző, s mindenekelőtt ígéretes film. Hogy Widerberg később beváltotta-e az indulásakor hozzá fűzött reményeket, azt eldöntheti a néző, aki ezt a korai filmet további életművének ismeretében, s két későbbi filmjével – a Joe Hill-lel és a Gyilkos a tetőn-nel – egy időben láthatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8054