KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/július
VIETNAMI HÁBORÚ
• Soós Tamás Dénes: A sajtó hatalma, a hatalom sajtója Vietnam és a média
• Vágvölgyi B. András: Éles képek Haditudósítók Vietnamban
• Benke Attila: Virágnyelven a borzalomról A vietnami háború allegóriái
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kékfény az alagút végén A Kádár-kori bűnfilm
• Szivák Bernadett: Irinyi mindig újrakezdi Beszélgetés Cibulya Nikollal
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Még közelebb Naomi Kawase
TUDOMÁNYTÓL MÁGIÁIG
• Géczi Zoltán: Vissza a jövőbe! Sci-fi prognózisok
• Huber Zoltán: Végzetes vonzerő A Marvel-fantasy világképe
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 1. rész
FILM ÉS IRODALOM
• Talabos Dávidné: A „szív írója” Dickens-adaptációk
• Bikácsy Gergely: A montázs, Bazin és mi André Bazin
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Feminin fesztivál Cannes
• Baski Sándor: Provokálok, tehát vagyok Kolozsvár
KÖNYV
• Koósz István: „Mondottam, ember: küzdj…” Hirosima gyermeke
KRITIKA
• Margitházi Beja: Ameddig bírod Egy nő fogságban
• Barotányi Zoltán: Adj király katonát! Hitler kontra Picasso; Kim Dzsongil bemutatja
MOZI
• Kolozsi László: A fa alatt
• Baski Sándor: Ramen Shop – Ízek a múltból
• Lovas Anna: Könyvklub
• Szalkai Réka: Az élet napos oldala
• Vajda Judit: Szerelembe gurulva
• Parádi Orsolya: Egy burka, egy nadrág
• Andorka György: Solo: Egy Star Wars-történet
• Kránicz Bence: Férfiak fecskében
• Huber Zoltán: Jurassic World: Bukott birodalom
• Roboz Gábor: Felelsz vagy mersz
• Pethő Réka: Nem vagyok sorozatgyilkos
• Tüske Zsuzsanna: Örökség
• Benke Attila: Gotti
DVD
• Kovács Patrik: A bátrak háborúja
• Benke Attila: A jogdoktor
MOZI
• Varró Attila: Ocean’s 8 – Az évszázad átverése
DVD
• Bata Norbert: Szörnyszülők
• Pápai Zsolt: Nemek harca
• Pápai Zsolt: Bérgyilkos Mary
• Kránicz Bence: LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Magánbeszélgetés

Pápai Zsolt

The Conversation – amerikai, 1974. Rendezte: Francis Ford Coppola. Szereplők: Gene Hackman, Harrison Ford, John Cazale. Forgalmazó: Mirax. 109 perc.

Coppola Magánbeszélgetése a hetvenes évek hollywoodi filmforradalmának emblematikus darabja, lévén, hogy egyszerre jelzi az európai művészfilmek hatását, illetve az európai hatások korlátozottságát és a műfaji hagyomány erejét. A film köztudottan Antonioni Nagyításának parafrázisa, de nem annak másolata: bizonyos elemeiben továbbfejlesztése, más elemeiben újragondolása annak.

A Magánbeszélgetés egy feszült és fordulatokban gazdag nyomozás története, amit Harry Caul, a profi lehallgatási szakértő vezényel le, felemás eredménnyel. Coppola egy motívummal és egy formanyelvi megoldással már a főcímben fejet hajt Antonioni előtt: a bohóc-pantomimos szerepeltetése a Nagyításra utal, míg a hosszú, közel háromperces nyitósnitt Antonioni egyik legmarkánsabb – igaz A kalandtól a Zabriskie Pointig kevéssé preferált – formanyelvi eszközét idézi.

A központban álló, magánéleti traumáktól gyötört Harry kallódó, sodródó hős, akit az európai művészfilmre jellemző megoldások segítségével mutat be Coppola. Nagy nyomatékot helyez arra, hogy feltérképezze hőse tudatát, és gyakran olyan jelzésekkel él, amelyek jószerivel lehetetlenné teszik a jelenetek pozíciójának egyértelmű meghatározását, illetve megnehezítik annak eldöntését, hogy az adott képsor a külső vagy a belső valóság része-e (lásd mindenekelőtt Harry hangmérnöki munkájának bemutatását: egyes snittek objektív képsorokként és szubjektív visszapillantásként egyaránt értelmezhetők).

Kiváltképpen érdekes, hogy jóllehet Coppola mélyebben hatol be hőse tudatába, mint Antonioni, a Magánbeszélgetés mégis sokkal inkább kötődik a műfajisághoz, mint a Nagyítás. Coppola kétségkívül alaposan újragondolta az általa kiválasztott műfaj – a thiller – struktúráját (erősen szubjektívvé tette a történetet; dezorientálta a protagonistát; továbbá kivonta a műfajból annak elemi hatáskomponensét, a suspense-t), de úgy alkalmazta a legrendhagyóbb művészfilmes megoldásokat is, hogy azok ne korlátozzák – pontosabban csak átmenetileg korlátozzák – a lényegi információk közvetítését, azaz a zárlatra a filmben felvetett legfontosabb kérdésekre választ kapjon a néző. A Magánbeszélgetésben a műfajiság erejét mutatja, hogy a titok utáni nyomozás, a kirakósjáték hiányzó darabkáinak a felkutatása áll a középpontban, azaz a történetmesélés szentsége nem – vagy csak részben – sérül. Míg a Nagyításban a krimiszál elvarratlanul marad, és a protagonista – valamint a film közönsége – csak a semmi-sem-biztos bizonyosságát szerzi meg a fináléban, addig a Magánbeszélgetésben sor kerül a legalapvetőbb nézői elvárások kielégítésére.

Coppola bőven merített az európai művészfilm eszközkészletéből, de a néző teljes elbizonytalanításáig nem kívánt eljutni. Ez a program azonban nemhogy meggyengítette volna filmjét, ellenkezőleg: megerősítette azt. A Magánbeszélgetés a hetvenes évek Hollywoodi Reneszánszában meggyőzően demonstrálta, hogy az európai művészfilm eredményei igenis adaptálhatóak a hollywoodi műfaji közegbe.

Extrák: nincsenek. Az angol eredeti hang mellett a klasszikus magyar szinkron is helyet kapott a kiadáson, továbbá olyan jelenetek is találhatók a lemezen, melyeket az 1975-ös hazai mozipremier alkalmával kivágtak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11059