KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Másik bolygó

Nem gyereknek való vidék

Gorácz Anikó

Prostituált, katona, guberáló: felnőttként is emberpróbáló sorsok. A Másik bolygó hősei gyerekként élik meg mindezt.

 

Moldoványi Ferenc filmje, a Másik bolygó drámai képet fest egy olyan világról, ahol még a 21. század sem a gyermekek évszázada, sőt, ellenkezőleg, a fogyasztás-centrikus világ úgy rohan pusztulása felé, hogy közben úthengerként gyűri maga alá az elszegényedő országokat, élükön az egyre fiatalabb korosztályokkal. A disznófejű nagyúr a gyerekeket is munkára kényszeríti, a szegénység pedig megfelelő önigazolás a kizsákmányoló szülők számára.

A Másik bolygó helyszínein, Dél-Amerika, Afrika és Ázsia szegénységgel sújtott vidékein, a felnőtt- és gyerekszerepek felcserélődnek. A gyerekkoruktól megfosztott szülők gyerekként viselkednek, hiszen sosem tanulták meg a felnőtt szereppel járó felelősséget, így képtelenek vigyázni gyerekeikre, szeretni, nevelni, megóvni őket. A gyerekek viszont kénytelenek felnőttként viselkedni; hamar megtanulják, hogyan kell szüleik helyett döntéseket hozni, önmagukat és érdekeiket megvédeni, kemény fizikai munkával családjukat eltartani, és megkérgesíteni lelküket az érzelmi sivárság és a legkülönfélébb testi-lelki bántalmazásokkal szemben. A felnőttekbe vetett bizalom nélkül, idő előtt felnövő gyerekeket éppen attól fosztja meg ez a kifordított társadalom, hogy valaha is felnőttek lehessenek, így a probléma generációról generációra gyűrűzik tovább.

A gyerekmunka globális problémáját filmtémának választó rendező óhatatlanul a közhely és szentimentalizmus Szküllája és Kharübdisze között hajózik. Innen, Európából könnyen rásüthetjük a közhelyesség bélyegét, mert azt gondoljuk, mi már tudunk a témáról, olvastunk róla, láttunk UNICEF-hirdetést, talán adakoztunk is, ennyi nekünk elég, tenni ellene úgyis vajmi keveset tudunk. De más dolog tudni valamiről, és más ismerni, hiszen a személyes sorsok megismerése nélkül könnyebben fordítunk hátat a világ másik felén élő gyerekek problémáinak. Moldoványi nem szemérmes, a legkegyetlenebb történeteket is megmutatja, de az öncélú hatásvadászattól távol tarja magát. Felbukkannak ugyan ismerős gyereksorsok: az ecuadori „kis gyufaárus lány”, a Fiúk a rács mögöttből ismert cipőpucoló gyerek, a kambodzsai szeméttelep „Iszkája”; de még a „Blaha Lujza téri Maugli” történetét is felidézik a kongói utcakölykök, ennek ellenére a történetek mégis egyéniek és megrázóak, mert a Másik bolygó az elbeszélő-művészetek legszubjektívebb narrátorával, a gyereknarrátorral dolgozik. A különálló epizódokat az indián kislány szimbolikus alakja formálja egységes egésszé, aki a gyerekek lelkét elnyelő tó partján sétálgatva mintegy előhívja a történeteket.

Az elbeszélés megduplázza a tétet azzal, hogy éjszakai álmaikról mesélteti a gyerekeket, ami elvisz egy olyan szürreális dimenzióba, melyben a gyerekbántalmazás egyáltalán befogadható a Freudon, Cole-on, Ranschburg Jenőn szocializálódott személyiségünk számára. A civilizáció általunk jól ismert felében, ahol manapság a gyerekek többsége az összes legóját odaadná, ha egy napig varázsló vagy boszorkány lehetne mondjuk egy Roxfort nevű műintézményben, szinte felfoghatatlan, hogy a kongói gyerekeknek attól kell rettegniük, nehogy boszorkányság vádjával elüldözzék őket hazulról. Hogyan is lehetne otthonos a gyerekek számára egy olyan világ, ahol még álmukban is félnek hazamenni, nehogy az anyjuk megverje őket, mert túl kevés pénzt hoztak haza?

A történetek drámaiságát végsőkig fokozza az a higgadtság, érettség, olykor közöny, ahogy a sorsukat mesélő gyerekek saját nyomorukra reflektálnak, miközben a néző életképeket lát kiúttalan mindennapjaikból. A sorsok fokozatosan válnak egyre tragikusabbá, így jutunk el a gyereket értéknek tekintő indián-közösségtől a kongói gyerekprostituáltak és gyerekkatonák apokaliptikus világába.

Moldoványi Ferenc rendező, Máthé Tibor operatőr és Szemző Tibor zeneszerző a dokumentum-játékfilm legnemesebb hagyományaira építenek, de új távlatokat is nyitnak a műfaj számára. A Másik bolygó nagy erénye, hogy nem csak gondolatilag tisztázott, de filmként is megállja a helyét. Nehéz a hatása alól szabadulni, mert bármennyire távoli történetet beszél is el, nem kerülhetjük el az önvizsgálatot. Ha mélyen magunkba nézünk, kiderül, hogy az a másik bolygó nem is olyan távoli, mint hittük, hiszen a jóléti társadalmak is kitermelik a maguk gyermekellenes légkörét, ami az iskolai lövöldözések és gyerek-öngyilkosságok egyre növekvő számában csúcsosodik ki. Ellen Key-t, A gyermek évszázada szerzőjét idézve „Bátran be kell látnunk: számtalan lehetőség nyílik arra, hogy ártsunk a gyermeknek”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9351