KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Neruda postása

Takács Ferenc

Michael Radford mindig szívesen készít látszólag szabványos és nyilvánvaló indítékú-célzatú filmet, amelyet valójában igen szabálytalan, s egyáltalán nem nyilvánvaló indítékból és célzattal készít el: így játszott ellene például az Ezerkilencszáznyolcvannégy is minden sablonos várakozásnak, amelyet az ilyen Orwell-feldolgozás iránt szokás támasztani. Most is valami egészen különösre vállalkozott: olyan filmet készített, amelyet manapság – enyhén szólva – nem illik készíteni, s olyan témáról, amelytől manapság menekülni illik, mint a dögvésztől. Egyszerűen fogalmazva: Michael Radford ezúttal egy szocialista-realista filmalkotással rukkolt ki.

A film 1953-ban játszódik, valahol a legszegényebb Délen. Egyik hőse történelmi alak: Pablo Neruda, a chilei kommunista költő, aki ebben az időben európai száműzetésben volt. A másik hőse egy tanulatlan falusi fiatalember, aki alkalmi postásként kézbesíti a Nerudához érkező leveleket és csomagokat. Kettőjük története a film meséje, s valóban mese: a költészetről és a kommunizmusról, a szerelemről, a hűségről, a barátságról és a harcról szóló, bámulatosan naiv és lefegyverzően őszinte legenda.

Mindez közben valamiféle különös – és egyáltalán nem naiv – retro-keretbe illeszkedik bele. Radford a falusi történet helyszíneit-szereplőit (beleértve a helybeliek beszélte dialektust is), a korai ötvenes évek olasz filmnyelvét, a neorealizmust gondosan felelevenítve viszi vászonra., igen hitelesen és hatásosan. (Már tíz évvel ezelőtti filmjében, a Máshol, máskorban is látszott, mennyire érdekli Radfordot az olasz filmhagyomány: a Skóciában játszódó második világháborús falusi történetet a Taviani-fivérek nyelvén beszélte el. Ez a mostani film egyébként – a rendező és a Nerudát alakító Philippe Noiret kivételével – „színolasz” produkció.) A naiv „szocreál” mese így különös és rejtélyes fénytörést kap: mintha valami rafinált archeológiai mutatvány tanúi lennénk, kihüvelyezhetetlen indítékú, de talán éppen ezért izgató és érdekes visszarévedést látunk egy praktice véglegesen eltűntnek vehető tudatvilágra és ábrázolásmódra. Olyan ez, mintha valaki 1995-ben megírná az Odüsszeia második részét, mégpedig ógörög nyelven, hexameterekben. Ami, ugyebár, bizarr képtelenség, ám, ha jól meggondoljuk…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1001