KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A város hercege

Hegyi Gyula

 

Zavarbaejtően hatásos munka ez a film: ha sejtjük is közben, hogy a kalandfilmek jól bevált fogásait ismétli, izgalmas cselekménye könnyen magával ragad minket, feszültsége bizony a tapasztaltabb mozilátogatót is a zsöllyéhez szögezi. Utólag nehéz elhinnünk, hogy csaknem három órán keresztül szinte pisszenés és feszengő mocorgás nélkül néztük végig a mesét, dehát e filmet nem is azért készítették, hogy utólag tűnődjünk és tusakodjunk rajta. Sidney Lumet magas szintű professzionizmusa akkor is elismerést érdemel, ha netán egészen másfajta filmes ideálok vonzanak minket. A város hercege nem rokonszenvünkre épít, nem tűnődő választásokon alapuló ízlésünket célozza meg: örök kalandvágyunkat, mohó cselekményéhségünket, nyers kíváncsiságunkat használja ki.

Bűn az élet, olvassuk olykor metrón, autóbuszon a fogantyúba kapaszkodó öklökre tetovált jelmondatot: s amennyire igyekszünk odébbhúzódni a konkrét öklöktől, olyannyira szeretnénk mégiscsak megtudni valamit ama másik világról, ahol tételes bűnöket követnek el egyértelműen azonosítható emberek, akik ország-világ előtt vállalják is, hogy az életből ezt tartják a legfontosabbnak. Sidney Lumet ezt a tetovált jelszót bővíti ki, olyan társadalom nyomasztó vízióját teremtve meg, melyben már az egész világ alvilág, ahol a bűnt üldözők, a bűnt megítélők és a bűntől rettegők életét is a bűn határozza meg. Mindez látványos és érdekfeszítő: ám ugyanakkor megnyugtatóan távoli is, nekünk, nézőknek nincs más dolgunk, mint hogy dupla helyárért végignézzük a kerek és befejezett történetet. Nekik a bűn az életük, nekünk a mozi, sajnos és szerencsére.

A film a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás világa körül forog. Az ifjú nyomozó, aki a kábítószerüldöző csoport főnökeként valóban „a város hercege”, élet-halál ura a kiszolgáltatott és lepusztult kábítósok között, előbb-utóbb maga is szükségszerűen besározódik az alvilág üzleteitől és ügyleteitől: akárcsak minden más rendőr e film félelmetes-apokaliptikus New York-jában. A hagyományos erények, s még a hagyományos bűnök is alárendelődnek itt a mindenható kábítószernek: a Keresztapa bonyolult rítusokat követő stratégiáit ebben az alvilágban régesrég félresöpörte már a legdurvább mohóság, a legnyersebb erőszak, a legfélelmetesebb kiszolgáltatottság. S mindenki kiszolgáltatott valaki másnak: az alapító atyák által hozott ódon és nemesveretű törvények csak arra jók, hogy aki éppen vesztésre áll, az akár törvényes úton is „elintézhető” legyen. Ha valami különbség mégis van a szereplők között, az annyi, hogy míg a kábítósok, a rendőrök és a kisebb-nagyobb gengszterfőnökök csak saját öklükben és leleményükben bízhatnak, addig a magasabb régiókba tartozó ügyészek, bírák, szövetségi nyomozók akár a törvényt is segítségül hívhatják a félreállítandók ellen. S bonyolult módon talán valóban az igazság érdekében, épp csak tökéletesen másképp, mint ahogy a jog bekötött szemű istenasszonya valaha is elképzelhette volna.

A naturális részletek, a narkós alvilág iszonytató közelképei ellenére a filmet persze az amerikai kommerszét olyannyira jellemző érzelgősség áztatja át, habár tagadhatatlanul korszerű összeállításban és adagolásban. A bűnözők és a bűnbe sodródott, korrumpált zsaruk könnyes-szentimentális „bajtársiassága”, a családi élet oltárszerű tisztasága, a feliratokba sűrített közhelyek pátosza, a bölcs és jóságos bíró happy endet megfogalmazó ítélete a jól bejáratott érzelmességet tükrözi: de olyan nyers és nyomasztó közegben, melyben szinte önkéntelenül is szomjúhozzuk ezt, tehát már-már meg is hatódunk tőle. Az alvilágnak így hát, mint szinte mindenfajta filmben, végül mégiscsak megteremtődik a maga romantikája: s minél félelmetesebb mélységek fölött lebeg, annál nehezebb ellenállni a csábításának. E romantika végső soron azt sugallja, hogy a nyilvánvaló bűnöket elkövetők mégiscsak emberibbek és rokonszenvesebbek, mint a törvény és a társadalom csúcsán ítélkezők: s ebben éppúgy van tagadhatatlanul jogos társadalom-bírálat, mint korszerűre festve is avitt gengszterromantika. A film egy epizódjában a megvesztegetett detektívek a Bolondok hajója vetítésére váltanak jegyet nejeikkel: ahogy az a film vígan összemosta az antifasizmust és a kulisszahasogató giccset, úgy ez a produkció is magabiztosan olvasztja össze az alvilág által túszul ejtett társadalom hiteles kritikáját és a szentimentális fogások sorozatát.

Treat Williams lenyűgözően alakítja a város hercegét s talán van abban is valami rejtett tanulság, hogy a Hair szelíden és kedvesen kábítózó hippi-Bergerjét most rettegett és rettegő zsaruként, a pokoli szer haszonélvezőjeként és szerencsétlen áldozataként látjuk viszont. Döbbenetes tény, de tény, hogy az amerikai új kommersz ragyogóbbnál ragyogóbb színészi alakítások sorozatát eredményezte: Robert de Niro, Dustin Hoffman, Al Pacino és mások mellett most Williams nevét is megjegyezhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6198