KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Makk Károly: Így, ahogy vagytok

Hárman a padon

Reményi József Tamás

Korrupt zsaruk és politikusok, beavatottak és áldozatok helycseréi Makk Károly új filmjében.

Film, amelyet kiváló nevek hoztak össze, de nem írtak és nem rendeztek meg. Rutinra bízott ismeretek a mai Magyarország súlyos betegségéről, a korrupcióról, hevenyészve átgondolt aggodalom az elvesztegetett életekért. Az Így, ahogy vagytok a mester, Makk Károly életművében, a ragyogó darabok takarásában említetlen marad majd.

Színészgálát látunk, akár a régi szilveszteri tévéműsorokban. Szerepet a sztárok csak hozzávetőlegesen kaptak, rájuk van bízva, ki mennyit tud „kihozni” helyzetgyakorlatából. Minthogy korfestő krimiről volna szó, mindegyiküknek a bűn és az eltévelyedés valamely fokán kell(ene) működnie, komolyan vehető személyes konfliktusok összehangolt együttesében. De nem így történik. Csányi Sándor és Szabó Győző révén a kisvárosi maffia két vezére a Mágnás Miska grófi párosának szintjén elevenedik meg, Jordán Tamás és Mácsai Pál viszont a korrupt pártvezetők álmatag cinizmusát egy divatosabb abszurdból hozza (Jordán az önmaga aljasságát is elunt politikus nyűgösségét mulattatóan adja elő). Törőcsik Mari egy Keresztapa-paródiával szolgál. Mindebből az következne, hogy tehát az ügy valamely elegyes komédia műfajába csap át, ám Nagy-Kálózy Eszter és Trill Zsolt kettőse Kelet-Közép-Európa kiszolgáltatott páriáinak végzetét adja elő, meglehetősen bombasztikus melodrámában, Bán Jánossal, a korrupciók korábbi beavatottjával és áldozatával pedig lényegében riportot készít főhősünk.

Főhősünk – Cserhalmi György, a polgármester, a minden gyanú felett álló tiszta ember megalkuvásaival. Aki mintha megőrizné eredendő alkatát, jellemét, oly apránként csúszik a mocsokba. Cserhalmin nem múlna a szerep megoldása – a passzivitásával, elegáns és „ízléses” asszisztálásával vétkes emberről finom vonásokat is kapunk –, ha figurája nem karikatúrákkal szembesülne. Így a semmibe nyúl, vívódás helyett alibi-gesztusokra kényszerítve: sorminta-szerű következetességgel szalonnázik, fontosabb pontokon pálinkát iszik, teljesen nyilvánvalóan „üresben” egy csavarkulccsal babrál (ennek a tevékenységnek kéne képviselnie az ő politikán kívüli, politika fölötti beszédes szenvedélyét, a repülést), és mindvégig aggódhatunk, hogy kínjában mulatós dalra fakad előbb-utóbb. Aggodalmunk nem alaptalan.

Az egyes improvizációk nélkülöznek bármely szituáció-előkészítő erőfeszítést, mintha Makk elirigyelte volna Jancsó semmiből jött és semmibe tartó alakjainak dramaturgiáját. Ám az Így, ahogy vagytok belső szerkezete nem nyitott, hanem széteső. A krimit éltető titkok, talányok alig gerjesztenek feszültséget, oly hamar oltják ki őket a magyarázatok. A „nyomozás” előrehaladtával egyébként a polgármesterről lassan mintha a Nagy-Kálózy játszotta rejtélyes ukrainkára helyeződne a film tétje, az ő rettenete valóban árnyékba boríthatná a mi kis piszlicsáré üzleteléseinket –, de ennek a hangsúlyváltásnak az érvényesüléséhez is hiányzik az alkotói következetesség. Inkább csak arra szolgál a rendszerváltás egy sebtében fölelevenített horror-epizódja, hogy nagyobbat szóljon a filmet záró pisztolylövés.

Egy jelenet azonban emlékezetes marad, nevezzük így: „Hárman a padon”. Az estélyen a polgármester a többiektől elhúzódva üldögél szerelmével. A férfi épp most fogadta el az „üzletet”, elbukott, a nő számon kérné, ám rájuk telepszik a részeg alpolgármester, s hol az általa is vágyott nőt, hol a korrupcióban épp vele egyesülő férfit ölelgeti. A páros szabadkozva, ugyanakkor együvé kényszerítve a védekezésben, bontaná magát ebből a gusztustalanságból, de az alpolgármester folyondár-karjai közül nincs menekvés. Pontos koreográfiával rendezett-eljátszott, remek hármas ez, többet elmond a történtekről, mint a film egésze.

ÍGY, AHOGY VAGYTOK – magyar, 2010. Rendezte: Makk Károly. Írta: Kertész Ákos történetéből Makk Károly és Bereményi Géza. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Szakcsi Lakatos Béla. Vágó: Szirti Anina. Hang: Vámosi András. Producer: Ozorai András. Szereplők: Cserhalmi György (Gábor), Nagy-Kálózy Eszter (Szandra), Csányi Sándor (Biros), Bán János (Angelov), Fenyő Iván (Nyeste), Reviczky Gábor (Payer), Gáti Oszkár (Kálmán), Törőcsik Mari. Gyártó: Neuropa Film. Forgalmazó: Hungaricom. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10201