KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Néma csönd

Roboz Gábor

Das letzte Schweigen – német, 2010. Rendezte: Baran bo Odar. Írta: Jan Costin Wagner regényéből Baran bo Odar, Alex Ross, Richard Shakocius. Kép: Nikolaus Summerer. Szereplők: Ulrich Thomsen (Peer Sommer), Wotan Wilke Möhring (Timo Friedrich), Katrin Saß (Elena Lange), Burghart Klaußner (Krischan Mittich). Gyártó: Cine Plus. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 119 perc.

Ha egy szélesebb értelemben vett közönség megszólítása a cél, a közelmúltat és a jelent pásztázó filmek mellett a német mozinak szüksége van a társadalmi, illetve politikai reflexiótól inkább tartózkodó felfogásra is, a zsánerfilmezés gyakorlata pedig köztudomásúan mentõövet jelenthet az ilyen helyzetben lévõ filmgyártásoknak. A Németország filmmûvészetében meghatározó szerepet játszó valóság-központúság ugyanakkor mûfaji közegben is érvényesülhet, a krimi tehát kézenfekvõ választás a hagyományápolást eladhatósággal párosítani vágyó alkotók számára. Baran bo Odar rendezõ ráadásul olyan író könyvét választotta forrásanyagnak, aki a nemzetközi színtéren is ismert szerencsés kevesek közé tartozik.

A Jan Costin Wagner bûnregény-szerzõ díjnyertes kötetébõl forgatott Néma csönd középpontjában egy nyolcvanas évek közepén elkövetett gyerekgyilkosság áll, amit egy kísértetiesen hasonló bûntény visszhangoz az eredeti helyszínen, napra pontosan huszonhárom évvel késõbb, és a sok szálon futó történetben megismerjük az érintett szülõk, a nyomozást végzõ rendõrök és egy bûnelkövetõ nézõpontját egyaránt. Baran bo Odar második nagyjátékfilmjében az alapregény finn közegét németre cserélve is megtartja a rideg atmoszférát, kiváló színészeket instruál, imponáló formai szigorral dolgozik, továbbá olyan élelmesen bánik az információkkal és sodorja össze a szálakat, mintha mindig is ezt csinálta volna. Bár a szinte kivétel nélkül traumatizált szereplõk sokaságával nincs könnyû dolga, sikerrel kerüli el a sulykolást, és hiába mutatja meg egybõl az elkövetõket (tehát a thrillerbe is belekóstol), a nézõ számára is hagy kérdõjelet. A rendezõ két órás mozija egyedül talán lomha tempója miatt érheti el nehezen a közönséget, ugyanakkor teljes joggal érdemli ki az ólomsúlyú jelzõt, és régivágású krimiként a mozik manapság ritkán látott vendégeként üdvözölhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10821