KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

X – A rendszerből törölve

Baljós Budapest

Baski Sándor

Ujj Mészáros Károly sötét tónusú kortárs bűnfilmje aránytévesztései ellenére is hiánypótló, bátor vállalás.

 

Hogy következik a szürreális-romantikus fantasyből a komor hangulatú sorozatgyilkosos thriller? Ujj Mészáros Károly látszólag előzmény nélkül váltott műfajt, sem rövidfilmjei, sem a Liza, a rókatündér nem előlegezte meg ezt a folytatást. Az X – A rendszerből törölve annyira valójában mégsem lóg ki az életműből – az összekötő kapocs a stilizációra való hajlam. A Liza retrokapitalista Csudapestje rokona az X koszos noirnagyvárosának, mindkettő tükrözi a valóságot, előbbi egy émelyítően színes, viccesen groteszk prizmán, utóbbi egy komor, sötét szűrőn keresztül. A rendező politikai-közéleti affinitása sem új keletű, a rókatündér meséjének hátterében is felsejlik a korrupció, és miközben a férfi főszereplő a Mekk Burgerben a kétes ügyleteiről dicsekszik Lizának, a rádióban egy Kádár-hangú politikus a „kapitalizmus építésének útjáról” szónokol. Közös nevezőt jelentenek a cselekményt tagoló változatos halálnemek is – ami a rókatündér meséjében morbid humorforrás, az itt bizarr látványosság.

Ujj Mészáros kiváló ütemérzékkel nyúlt a skandináv krimik eszköztárához és tematikai elemeihez. A könyves sikerlistákból ítélve a műfaj népszerűsége idehaza is töretlen, a társadalmi anomáliákkal és az elit korrupciójával szembesülő nyomozók helyzetével a hazai olvasók talán még jobban, zsigeribb szinten tudnak azonosulni, mint az eredeti célközönség. A közéleti áthallásoktól sem visszariadó kortárs bűnfilmekből ehhez képest nincs túlkínálat, az Aranyélet című sorozat mellett csak a Kojot említhető az elmúlt évekből, az X – A rendszerből törölve tehát mindenképpen hiánypótló, bátor vállalás.

A rendező Hegedűs Bálinttal közösen jegyzett forgatókönyve imponáló precizitással húzza fel a zsáner alapvető pilléreit. A nyitó képsorokon látható, szó szerint feje tetejére állított, baljós aurájú Budapest ideális kulissza, ahogy a Balsai Móni által alakított Éva is megfelel a traumáktól gyötört, de zseniális nyomozó profiljának. A legtöbb skandináv krimihez hasonlóan a főhős ezúttal sem magányosan, hanem egy rendőrcsapat tagjaként próbálja felgöngyölíteni a korábban már lezárt ügyek szálait, amelyek végül a saját múltjába, feldolgozatlan családi tragédiájához vezetnek, de egyúttal érintik az ország közelmúltjának egy máig kibeszéletlen fejezetét is. Kifejezetten szellemes megoldás a személyes és a kollektív múlttal való szembenézés elmaradását párhuzamba hozni, ahogy a klasszikus paranoiathrillerek motívumainak beemelése is jó döntésnek bizonyul. Hegedűsék felismerték, hogy amíg a megidézett skandináv krimikben a kapitalizmus emblematikus képviselői az ideális mumusok, addig nálunk hitelesebbek ebben a szerepben a politikai hatalom birtokosai.

Noha a Liza sajátos műfajmixtúrája is előzmény nélküli volt a magyar filmben, az X-szel még nagyobb kockázatot vállalt Ujj Mészáros. Egy beazonosítható műfaj keretei közt játszódó, de a realizmus minimumát megcélzó thrillerben vékonyabb az a határ, ahol az ismert sémák hazai környezetre adaptálása még organikusnak hat. A fejesek által szorongatott, a statisztikák miatt aggódó rendőrfőnök figuráját túl sok hollywoodi filmben láttuk már ahhoz, hogy életszagúnak tűnjön, a vágóképnek használt, sötéten morajló hangfüggönnyel megtámogatott drónfelvételek pedig ilyen mennyiségben még egy Szárnyas fejvadász-filmben is túlkapásnak minősülnének. Mintha a rendező nem bízott volna benne, hogy a kulcsmetafora sulykolása nélkül is képes nyomasztó atmoszférát teremteni. Ugyanígy aránytévesztésnek tűnik Éva pánikbetegségének érzékeltetése is, olyan sokáig és olyan intenzíven szenved a főszereplő – a helyszíneléseknél a minden más hangot elnyomó zihálása metronómként funkcionál –, hogy azzal a műfaji izgalmak is háttérbe szorulnak.

Az X – A rendszerből törölve egyik tanulsága, hogy a stilizációnak az a szintje, ami egy szürreális felnőtt mesének jól áll, egy skandináv típusú krimiben ellene dolgozik a kívánt hatásnak – a túlságosan ismerős dramaturgiai megoldásokkal és a típuskarakterekkel együtt elemeli a történetet a rögvalótól. Deprimáló hangulata és a felemás happy end miatt Ujj Mészáros filmjét talán nem is krimiként, hanem elsősorban társadalmi metaforaként érdemes nézni. Mint nemzeti közérzetfilm kétségkívül hatásos és pontos – nem is lesz tőle jobb kedvünk.

 

X – A rendszerből törölve magyar, 2018. Rendezte: Ujj Mészáros Károly. Írta: Hegedűs Bálint és Ujj Mészáros Károly. Kép: Szecsanov Martin. Zene: Csengery Dániel. Vágó: Mózes Gyula István. Producer: Ferenczy Gábor és Muhi András. Szereplők: Balsai Móni (Éva), Schmied Zoltán (Zoltán), Kulka János (Horváth), Bede-Fazekas Szabolcs (Feri), Schneider Zoltán (Rendőrfőnök), Fekete Ernő (Gábor), Bujáki Zsófi (Kati), Molnár Áron (Balázs). Gyártó: FocusFox Stúdió. Forgalmazó: InterCom. 114 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 29-30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13910