KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Banditák

Köves Gábor

 

Már egy ideje valami keserves igyekezetféle érezhetõ Barry Levinson munkáin. Rendezõi rentabilitásának bizonygatása egyre kínosabb mutatványokra sarkallja. Levinson nem tartozik a jellegzetes kézjegyû rendezõk közé, ami amúgy még korántsem a világ vége, elvégre Hollywood nagy, munka akad bõven. Csak ne lenne ez az állandó kényszer filmet rendezni! A hiba nem a saját élményanyagból gyúrt nosztalgia-mozikkal van (úgymint Diner, Avalon, Liberty Heights), sokkal inkább az életmûben jóval gyakrabban jelentkezõ mûfaji próbálkozásokkal. Levinson ezekhez (sci-fi, thriller, gengszter-eposz) ugyanis nem ért, de nem riasztja a kudarc, és mindig akad egy balek, aki bedõl az egyszeri Oscar-díjasnak. A Banditák ezúttal arra adott alkalmat, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök átdolgozását szúrja el. Hõseink – Willis, a sármos öklözõ és Bob Thornton, a hipochonder slemil – bankrablók, az a nagy trükkjük, hogy az akció elõestéjén becsöngetnek a mit sem sejtõ bankmenedzserhez, s miután családja körében eltöltötték az éjszakát, reggel munkába kísérik a megszeppent családfõt és kinyittatják vele a széfet.

A fiúk kedvesen bárgyúak, a légynek sem ártanának, hírük hamar terjed, népszerûségük gyorsan nõ.

Adott tehát, ötletszinten legalábbis, a screwball, a western-romantika és a mítoszteremtõ kisvárosi folklór ígéretes keveréke, amit azonban Levinson képtelen filmmé sûríteni. Bankrablóink és kényszerû szállásadóik összezártságából éppúgy hiányoznak a gegek, mint a két fõhõs egymás közti perlekedéseibõl. Alig valamivel sikerültebb a nõi szereplõ beiktatása: a fiúkat egymásnak ugrasztó excentrikus menyecske (Cate Blanchett) színrelépésével mindössze annyi történik, hogy ettõl kezdve nem kettõ, hanem három jobb sorsa érdemes színész tehetetlenkedik a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2528