KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kirikou és a boszorkány

Tóth András György

 

A gyermekfilmben történő női mellmutogatás minden rekordját megdönti Michel Ocelot francia rendező fesztiváldíjas rajzfilmje. Adva van egy 70 perces történet, ahol a főszereplő csecsemő kivételével elsöprően feminin szereplőgárda minden tagja – a szexbomba boszorkánnyal az élen – egész végig fedetlen keblekkel nyomul a filmvásznon. Hogy az anyukák mégsem fogják visítva kirángatni csemetéiket a matiné-előadásokról, az csakis annak köszönhető, hogy a rajzfilm szereplői egytől egyig egy afrikai bennszülött falu hagyományos módon élő fekete lakói.

Az Oroszlánkirály-féle Disney rajzfilmekkel nyíltan szembehelyezkedő rendező nem mindennapi produkciójában több fronton is harcot nyitott az autentikusságért. Előfordulnak ugyan a főszereplőt aktívan segítő vagy akadályozó állatok, mégsem kezdenek beszélni, pláne énekelni. Az énekes-táncos jelenetek nem musical-betétek, szervesen illeszkednek a cselekménybe, s Youssou N’Dour világzene-sztár hagyományos hangszereken kíséri őket. A készítők nem restelltek Dakarban kutatni szinkronhangok után, hogy ízes afrikai francia tájszólásban beszéljenek a falu lakói (habár ezt az ékességet menthetetlenül hazavágja a kötelező magyar szinkron). Az alapul vett nyugat-afrikai Hüvelyk Matyi-sztori eredeti brutalitását viszont Ocelot önhatalmúlag civilizált tanulságokra cserélte: óvakodjatok a babonáktól és a pletykáktól, próbáljátok megérteni és szeretni az ellenségeiteket is. Csak a megkapóan népmesei hangvétel maradt érintetlen.

A rajzstílusban szerencsésen ötvöződik a frankofón iskola ötletesen stilizáló, egyszerű vonalvezetése a számítógépes rásegítésnek köszönhetően színárnyalatokban és részletekben gazdag, Henri Rousseau-szerűen naiv háttérrel. Az egymást sikeresen támogató rajz és sztori gyakran a felnőtteket is magával ragadja, például az ellenállhatatlan alagút-jeleneteknél. Jellegzetesen páneurópai produkcióról van szó: francia, belga és luxemburgi műhelyekben tervezték, lett és magyar (!) stúdiókban béranimálták. Összességében véve nálunk elmaradhatatlan lesz a Magyar népmesék-utánérzés, habár kultúrpolitikai párhuzamról akkor beszélhetnénk igazán, ha cigány népmesékből csinálna egészestés rajzfilmet a Pannónia Filmstúdió.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3318