KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Olasz tévé, olasz film

Ajándék a csizmában

Tuza Andrea

A Rai százmilliárd lírával száll be az olasz filmiparba.

 

Olaszországban alig több mint tíz év alatt a mozik száma mintegy hatvan százalékkal csökkent (az 1980-as 8500 vetítőteremmel szemben 1993-ban már csak 3500 működött). Ennél is súlyosabb a helyzet a nézők számát illetően; 1980-ban még 242 millió néző vett jegyet, tizenhárom évvel később már csak 98 millió. E krízis egyik fő oka a televízió. Az olasz állami tévé, a Rai úgy érzi, most rajta a sor, a kölcsön visszajár. A három országos adó és a Rai International együttműködésével létrehozott Rai Cinemafiction erősebb kapcsolatot szeretne kiépíteni az olasz és az európai mozival. A negyvennyolc olasz és huszonkét európai film megvétele, a koprodukciós munkák és az egyéb kezdeményezések költsége 101 milliárd lírát tesz ki az 1996-1998-as időszakra (más források csak 1997-98-ra 108 milliárd lírás beruházást emlegetnek). Már megkötötték a szerződést Moretti, Antonioni, Sergio Citti egy-egy filmjére, valamint Luca Manfredi, Giuseppe Piccioni, Rachid Benhadj és Roberta Torre filmjeire is. Egy másik Rai kezdeményezés szerint az állami tévé segítené az Istituto Lucét (az egyik legnagyobb olasz filmgyártó cég) húsz film elkészítésében. A tévések terveiről egy konferencián számolt be Enzo Siciliano, a Rai elnöke és Liliana Cavani filmrendezőnő és gazdasági tanácsos. A konferencia meghívottjai maguk a rendezők és filmproducerek voltak. A találkozó summája: a Rai tervei szépek, éppen csak a filmesek nem hisznek benne. „A televízió mindig kifosztotta a mozit, vissza kellene adni a celluloidszalag elsőszülöttségi jogát. A filmesek mind a mai napig egy kivételező, számító, politikai botrányokba keveredő televízióval találják magukat szemben. A Rai jelenleg sem más, mint a politikai hatalom bal keze”. Az egyik producer az anyagi kizsákmányolásról beszélt, s szavaiban nem volt sok köszönet: „Túléltük, fennmaradtunk. De tényleg nem veszitek észre, mennyire keveset fizettek nekünk? Azzal, hogy a Rai megvásárol egy filmet, gyakorlatilag minden lehetőséget elvesz a producertől, hogy beruházása megtérüljön. Miért nem működtök inkább úgy, mint a Telepiù?” (A HBO-hoz hasonló mozicsatorna – A szerk.).

Roberto Morricone, a Rai International elnöke mintegy „kárpótlásul” arról beszélt, milyen sokat tehet a tévé azért, hogy az olasz filmeket külföldön ¡s megismerjék. Ugyanis „ha van olyan probléma, melyet az olasz filmipar nem tudott megoldani, akkor az a filmek eljuttatása a világ országaiba. Ehhez fantasztikus eszköz lehet a televízió”. Ám a rendezők válasza ezúttal sem volt mentes az iróniától, mikor finoman megemlítették, hogy ők mégis elsősorban a mozi nagy képernyőjére tervezik eljuttatni munkáikat, habár nagyon örülnek a Rai által felkínált lehetőségnek, miszerint hamarosan a perui és üzbég tévében is lehet majd olasz filmeket látni.

A konferencia „derűs” légkörét tovább fokozta egy krimibe illő epizód. Sergio Silva, a Rai Cinemafiction elnöke ugyanis a sok terv és kezdeményezés között bejelentette, hogy megtalálták Fellini egy eddig nem ismert, 1943-ból származó, másokkal közösen írt forgatókönyvét („Ben tornato signor Gai Isten hozta, Gai úr”). A forgatókönyv eddig egy nem igazán ismert producer, bizonyos Mario Dei birtokában volt. A történetet most (természetesen a Rai segítségével) leforgatják, Michele Placido rendezésében és főszereplésével. A hírre több ismert rendező szkeptikusan reagált. Mario Monicelli például kijelentette, hogy életében nem hallott Mario Dei nevéről, s a Rai jobban tenné, ha óvatosabb lenne, mert valószínűleg szimpla csalásról van szó. Liliana Cavani zárszava megint visszacsempészte az ülésterembe mozi és a képernyő megbékélésének reményteli vízióját: „A Rai új stratégiája nagy lehetőségeket kínál a filmeseknek, azért kell dolgoznunk, hogy a mozi javára fordíthassuk a páratlan alkalmat.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3696