KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsaru szava

Nagy Zsolt

 

Ha 1985 nyarán majd minden párizsi metróállomáson nem ötlött volna a szemembe az a gigant-poster, amelyen Alain Delon utánozhatatlan mosollyal egy tojásgránáttal labdázgat, – nos akkor azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a tavaly ősszel felcsapó véres franciaországi terrorhullám volt az ihletője az első számú szupersztár saját produkciójában készült filmjének. A Jose Pinheiro rendezte film közeli rokona a Charles Bronson főszereplésével készült, nálunk is bemutatott Bosszúvágy című, kétes értékű alműfajt teremtő mozidarabnak. Ha emlékszünk a televízió Delon-sorozatának filmjeire, különös dolgot tapasztalhatunk: mintha A szamuráj hidegvérű bérgyilkosa magára öltötte volna „egy egészen kicsi kispolgár”, Klein úr bőrét, hogy lánya erőszakos halála miatt érzett fájdalmában, önmagát jogon és erkölcsön kívülre helyezve nagyvárosi Ram-Dóként álljon véres bosszút a gyilkosokon. Azon a bandán, amelyik a lyoni rendőrség helyett önkényesen „tisztogat” a városban, homoszexuálisokat, kábítószereseket, prostituáltakat, kisstílű betörőket lövöldöz halomra. Az ügy kiderítésével megbízott, feltűnően csinos fiatal felügyelőnő pedig csak hősünknél ér el számottevő eredményt, nem pedig a nyomozásban, amely különösen nehéz olyankor – ahogy ezt olasz „rendőrség”-filmekből tudjuk –, ha a szálak magas helyre vezetnek. Tartós felindulásból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal, bosszúvágyból elkövetett gyilkosságsorozatot élvezhet (vagy szenvedhet) végig a néző, ki-ki vérmérséklete és ízlése szerint. Delon nagyon jó színész, a gyászoló apát és a kegyetlen gyilkost egyformán hitelesen állítja elénk, de még bohócmaszkban (Belmondo-rivalizálás?) is megőrzi komolyságát, saját jól felépített és karbantartott mítoszát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5241