KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holnemvolt

Gáti Péter

 

Volt egyszer Európában egy Monarchia, egy régóta halódó, furcsa állam a tizenkilencedik század végén és a huszadik elején. Gorlicénél, a Piavénál, Prágában, Budapesten és Bécsben kapott sebei 1918-ban halálosnak bizonyultak.

Mesék kezdődnek így, de Kafka, Musil és Hašek e letűnt világról hírt adó művei bizonyítják, hogy a valóság gyakran nem nélkülözi a meseszerű vonásokat. Ladislav Smoljak irodalmi emlékeket idéző és a švejki irónia nyomdokain haladó filmszatírája is a k. u. k.-világrend operettes, blőd meséjét mondja nekünk. A precíz realizmussal megidézett miliőbe a rendező egy soha nem létezett figurát illeszt, akinek cselekedetei kapcsán viszonylag teljes értékű társadalmi körkép megrajzolására vállalkozhat. Tényleg, e valceres, kávéházas, fiákeres és császáros világban – akár a mesében – miért ne élhetett volna egy Jára Cimrman nevet viselő, peches polihisztor és cseh hazafi? A figura létjogosultsága annál indokoltabb, minél sokrétűbb korrajzot sikerül e „trükk” segítségével elénk tárniuk az alkotónak, így tehát az antivilágról szőtt filmálomban hősünk akár Nobel, Bell vagy Edison találmányainak sorsüldözött másodfeltalálója is lehet, vagy Ferenc Ferdinánd beszédírója és gyermekeinek antimonarchikus meggyőződésű, hazafias lelkületű házitanítója.

A békés ezredfordulótól a szarajevói merényletig nyomon követett áléletút epizódjai azonban nem árnyalják újabb vonásokkal ismereteinket a monarchia jellegéről. Smoljak csak úgy teremt típusokat, hogy apró eltérésekkel újraálmodja a már mások által emlékezetesen megörökített alakokat. Az önálló, lazán összefűzött mozaikokból éppen a švejkes irónia sava-borsa, a jellemábrázolás elsöprő erejű eredetisége hiányzik. A film erőssége – elsősorban Richard Valenta stílusos fényképezésének köszönhetően – a részletező ábrázolásmód és a hangulatok képi megjelenítése. A rendezői alapötlet vérbeli szatírát ígér, mégis be kell érnünk egy leleményes, ironizáló sztorival.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6304