KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi vallomás

Veress József

 

Ilja Averbah nevét a Monológ tette ismertté.

A Szerelmi vallomás – legalábbis a témát illetően – testvérfilmje lehetne a Monológnak. Megint tipikus intellektuel a főszereplő s újra ugyanaz a tét, ugyanazok a gondok: hogyan igazodjon el a történelmi útvesztők között az értelmiségi hős, aki saját sorsa hajóját is eléggé nehezen kormányozza?

A forgatókönyv alapjául Jevgenyij Gabrilovics visszaemlékezése szolgált. Beleolvastam a könyvbe: okos és szellemes vallomás, pontos és hiteles tükör korunkról – századunkról – és az iránytű keresésének fontosságáról. Ugyanezzel a szellemi izgalommal a Szerelmi vallomás – sajnos – nem szolgál. A történetet – Filippok és felesége, Zina „love story-ját” – Averbah kissé komótosan adja elő, s éppen azokat a jeleneteket, melyek kulcsfontosságúak, nem képes igazán életteli atmoszférával megtölteni. Például a Fekete-tengeri intermezzót vagy a Gladisevvel folytatott hosszú beszélgetést. Kissé ódivatú Filippok rajongása is. Nem azért, mert vállalja a szerelmet, hanem a csöpögős frazeológia miatt. Íme, a férj vallomása alkonyatkor: „Az élet bonyolult, de mi együtt éltünk át mindent. Beszélgettünk, örültünk, és soha semmivel sem vétkeztünk a becsületünk ellen.”

Filippok – a tollforgató – nem különleges személyiség, egyvalamiben azonban következetes (s ez a magatartás tiszteletet parancsoló): soha nem akar kibújni a bőréből. Maga a rendező így értelmezi a figura cselekvési pályáját: „Képes volt arra, hogy a saját életét élje le. Saját életünket leélni nem is olyan könnyű.” Szeszélyesebb és szertelenebb az imádott Múzsa karaktere, de hát az emóciókat – mint köztudomású – nem a ráció kormányozza.

Végső soron érdekes epizódok váltakoznak a Szerelmi vallomásban melodramatikus elemekkel. Előbbiből több kellene, utóbbiból kevesebbel is megelégednénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7879