KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vírus

Takács Ferenc

Két jellegzetesen amerikai félelmet és foglalatukat, két filmközhelyet (elegánsabban: toposzt vagy mitotémát) gyúr egybe a film. Az egyik a félelem az inváziótól. Amerika szellemi, lelki és fizikai értelemben tiszta országnak tudja magát, ahová odakintről a legkülönfélébb ártó, bomlasztó és gyilkos erők igyekeznek alattomosan behatolni: hol a kommunizmus, hol a száj- és körömfájás (ez utóbbi állatbetegség kelet-európai húskészítmények alakjában), hol a Marsról érkező ufók, hol pedig a mindenféle egészségtelen és piszkos helyekről – Európából s méginkább Afrikából és Ázsiából – behurcolt alattomos betegségek.

A másik ilyen filmközhely: a titkos Hatalom Amerikában. Ez újabb keletű és merészen bíráló élű toposz, igazából a Watergate-ügy óta szalonképes. Lényege az, hogy a jámbor amerikai közhiedelemmel ellentétben a Hatalom (a CIA, az FBI, a Pentagon, még az Elnök is) titokban, a színfalak mögött, a demokratikus nyilvánosság számára ellenőrizhetetlen módon – az úgynevezett „amerikai érdekek” védelmében – a leggyalázatosabb dolgokat műveli, s ha érdeke úgy kívánja, akár honfitársai, derék és ártatlan amerikaiak elpusztításától sem riad vissza.

A félelmetes támadó ezúttal egy zaire-i eredetű halálos vírus, amely egy becsempészett majom szervezetében érkezik meg Amerikába, s kis híján végez egy kaliforniai kisváros lakosságával. Egy magányos orvos-hős (Dustin Hoffman) veszi fel a harcot a betegséggel, s közben tudomást szerez arról, hogy a szörnyű kórnak megvan az ellenszere, de a legmagasabb katonai körök – akik már rég birtokában vannak a vírusnak, amelyet titkos biológiai fegyverként kezelnek – úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről. Tábornok-képviselőjük (Donald Sutherland) még azt is kieszközli, hogy a katonaság által körülzárt városka lakosságát légicsapás útján likvidálják.

Ha mármost az eredményt, a két toposz egybegyúrásával készült filmet nézzük, azt kell mondanunk, hogy ismerős a tészta: a városka az utolsó pillanatban, a szokványos mennyiségű „idegtépő feszültség” után természetesen megmenekül, a betegek meggyógyulnak, a tábornokot letartóztatják, s a magányos orvos-hős is, miután megmentette elvált feleségét a biztosnak látszó haláltól, remélhet: a történtek után az asszony hajlandónak mutatkozik közös életük újrakezdésére. Mindezt szokványos eszközökkel, teljességgel kiszámítható módon, egy B-movie arcátlan profizmusával viszi vászonra a rendező (jóval laposabban, mint Az Androméda-törzs, amely a Vírusés a hozzá hasonló filmek – hatásos és emlékezetes műfaji előképe).

Viszont ez a közhelyes közhelytészta egyben szomorúan aktuális üzenet is, amelynek fontosságát a sztár-szereposztás, elsősorban a dolgot láthatóan komolyan vevő Dustin Hoffman és Donald Sutherland jobb ügyhöz méltó színészi játéka is aláhúzza. A filmhez ugyanis megtörtént eset szolgált alapötlettel: az 1976-ban Zaire-ben felfedezett (és az Afrikából érkező hírekben mostanában is szereplő) Ebola-vírust, amely mellett virulencia és halálos hatékonyság tekintetében a jelek szerint az AIDS labdába sem rúghat, egy majomszállítmány 1989-ben behurcolta az Egyesült Államokba, s csupán nagy szerencsével – és persze nagy titokban – sikerült megakadályozni, hogy a vírus ne kerüljön ki a Washington melletti (!) Restonban található trópusi állatkarantén falai közül. A Vírust alkotói a jelek szerint figyelmeztetésnek szánták: a megzavart őstermészet, a felborult ökológiai egyensúly, íme, bosszút áll, a pusztulás szörnyű látomásával inti alázatra a maga tudományos-technikai-közegészségügyi mindenhatóságában dölyfösen hívő Amerikát. Ez persze újabb közhely, de a film művi toposzai, szokványos megoldásai és palifogó izgalmai arra mindenesetre jók lesznek, hogy ez a figyelmeztetés mennél több nézőhöz eljuthasson.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=910