KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Sofia Coppola: Made in Hollywood

Hideg sör, gyönyörű lányok

Kovács Kata

Sofia Coppola negyedik rendezői nagyjátékfilmjének nyitja a jelentéktelennek tűnő részletekben rejlik.

Nincsen Sofia Coppola-film, ahol ne hemzsegnének a kulturális kódok és a státuszszimbólumok, a Somewhere-ben is ott van például egy üveg Coronita, egy pár Persol napszemüveg és egy fekete Ferrari, az iróniával megrajzolt olasz show business világ, Benicio del Toro cameója, a Strokes és Johann Sebastian Bach, vagy a Sunset Boulevard-on álló, hírhedten dekadens sztártanya, a hotel Chateau Marmont. A kaliforniai pop art mûvész, Edward Ruscha egyik képe áll a fõszereplõ, Johnny Marco (Stephen Dorff) hotelszobájában, ezzel a felirattal: „Cold Beer Beautiful Girls”. A festmény kulturális párhuzamként szerepel a filmben, Ruscha ugyanis – Coppolához hasonlóan – elõszeretettel merít a pop-kultúra minden területébõl, és kedveli a látszólag jelentéktelen részleteket. „Nem foglalkozom filozófiával, de fontos számomra a figyelem, és szeretek idõt szánni olyan dolgokra, amelyek egyébként nem igényelnek figyelmet és idõt.”

A képzõmûvész itt épp azt az elvet fogalmazza meg, ami a Somewhere élénk képekbõl, kevés dialógusból, hosszan kitartott, hétköznapi cselekvéseket ábrázoló snittekbõl és a színészi jelenlét hangsúlyosságából adódó minimalista formanyelvét létrehozta. Ennek köszönhetõ, hogy ugyan szinte kizárólag a gazdagok és szépek popkulturális tünetként mutatkozó rezignált lézengését jeleníti meg, mégis intenzív, egyszerre nyomott és üde atmoszférát hoz létre.

Ruscha festménye egy olyan jelenetben szerepel, ahol Johnny egy férfi masszõrrel kerül kínos helyzetbe, bár az egyszerre abszurd és melankolikus történet hollywoodi színész-sztár hõsét semmi más nem érdekli, csak a feliratban szereplõ sör és a lányok. A kép filmbeli helye szintén árulkodó: még becsomagolva, a falnak támasztva áll, a magánéletben és hivatásban is stagnáló férfi nem keres neki helyet a szállodai szobában. Ahogyan egy rendes kamasz néha elõbújik az odújából és megnézi a szülõket, idõnként õ is kimerészkedik a lakosztályából, és hagyja, hogy odatereljék a fotózásokra, sajtótájékoztatókra és díjátadókra. Közben leginkább kibont pár sört, elalszik szex közben, és megpróbálja megjegyezni a nõk keresztnevét. Hipszter-spleenjét a kislánya, Cleo (Elle Fanning) feledteti, aki rövid idõre átveszi életében a társ szerepét, ebédet fõz neki és pingpongozik vele.

Sofia Coppola a kamaszkor kegyetlen kiúttalansága (Öngyilkos szüzek), a felnõttkor vég nélküli elvágyódása (Elveszett jelentés) és szabadosságba fásulása (Marie Antoinette) után ezúttal felvillantja a felelõtlen csellengésbõl kivezetõ utat. Az Elveszett jelentés B-oldalának is beillõ Somewhere a drámai feszültség szinte teljes kizárásával mondja el a harmincas éveiben járó férfi és tizenegy éves lánya (az Elveszett jelentés fõszereplõinek fiatalított másai) rövid egymásra találását. Megõrzi ugyan az elõzõ film visszafogottságát, de számos jelenete hangsúlyosan metaforikus. Kiváló párhuzamot kínál például a fõhõs klausztrofób élethelyzetére az egyik legabszurdabb jelenet – mely talán a legerõsebben idézi fel az Elveszett jelentés humorát –, ahol Johnny öregember-maszkját készítik, és ilyen, metaforikus jelentést hordoz a film nyitó- és zárójelenete is, a prérin körözõ, majd a semmi közepén megállított Ferrarival. Az Elveszett jelentés áttetszõ szépségének esszenciális zárását adta, hogy nem hallottuk, mit súg Charlotte fülébe Bob. Az olyan, szinte észrevétlen apróságok miatt fakóbb egy leheletnyivel a Somewhere varázsa, mint például, hogy búcsújelenetében Cleo nem, a nézõ viszont már hallhatja, amit Johnny odakiált neki.

A szerzõ Sofia Coppola-portréja a Filmvilág 2010/11. számában olvasható

Somewhere (Somewhere) – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Sofia Coppola. Kép: Harris Savides. Zene: Phoenix. Szereplõk: Stephen Dorff (Johnny Marco), Elle Fanning


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10807