KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tengerre várva

Sepsi László

V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.

Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel (hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára keresztülvonszolja a sivatagon.

Khudojnazarov sikerrel ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ – és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak, valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott sivatag látványa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11907