KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miénk a világ

Varró Attila


We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

 

Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood is beszállt a partiba, hogy a francia Eden mintájára egy coming-of-age sztoriban hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával, ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.

Hasonlóan főhőséhez, aki végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló, csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk” záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12436