KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Temessy Hédi (1925–2001)

Kelecsényi László

 

Mindig félénk volt, már-már riadt. Mintha folyton szorongott volna valamitől. Elkésve fedezték föl. Ha Temessy Hédi ötvenévesen hal meg, szürke lexikonadat válik belőle, akit kifelejtenek gyűjteményükből a szerkesztők. Színházai nem kényeztették túlságosan. Hirtelenében csak Az öreg hölgy látogatása bukkan elő teátrumi emlékeinkből. Pedig nem is hozzáillő figura Dürrenmatt bosszúálló vénsége.

Temessy Hédi bölcs beletörődéssel fogadta, amikor a hetvenes években felfedezték karaktere belső titkát – kiszolgáltatottságát – a filmesek. Jöttek sorban az olykor rövid, ám jelentékeny szerepek. Sándor Pálnál derült ki, a Régi idők focijában, hogy ennek a finom vonásokkal megrajzolt női arcélnek titkos, belső tragédiája van. Ami a színházi zsöllye első sorából sem vehető észre, azt az érzékeny kamera azonnal kiszúrja.

Divatba jött. Alakja újra meg újra feltűnt egyre szomorúbb valóságképet mutató filmjeinkben. A hetvenes-nyolcvanas évek rendezői kara sokat köszönhet neki, mint ahogy ő is sokat köszönhet a filmeseknek. Hatvanéves korára nem kellett eltűnnie az emlékezet süllyesztőjében. Játszhatott, sikerei voltak. Talán Tarr Béla Őszi almanachja lett a csúcsteljesítménye, s végül az egész pálya megkoronázása Mészöly MiklósSurányi András Film…-jének öregasszonya.

Sohasem fiatalította magát. Mindig idősebbnek hatott valódi koránál. Rezignáltan tűrte élete fordulatait. Olyan volt, mint egy festmény. Mintha egy akvarellfestő képzelte volna vászonra törékeny alakját.

Mégsem igaz ez a hasonlat. Temessy Hédi olyan volt, mintha Mándy Iván írta volna meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3356