KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pornógólok

Reményi József Tamás

Ahogy bőrönd nagyságú magnetofonnal vadásztunk egykor a Pretty Thingsre meg Viszockijra, úgy járjuk ma a tévék dzsungelét - nevezzük régiesen így - képmagnóval.

 

Nézem az épp análisan hágott nő rázkódó keblét, elképesztő látvány: a szilikonbetétes alapok mozdulatlanok, akár a kő, a mellcsúcsok viszont épp ellenkezőleg... Igaz, ami igaz, a mozicsatornázók beváltották ígéretüket, s tavaly év eleje óta rendszeresen adnak pornót, bár nem merhetvén néven nevezni, „kemény szexnek” titulálják. Most ne kívánjunk e fejleménynek sem erkölcsi, sem jogi vonatkozásában elmerülni, noha nehéz említetlenül hagyni, hogy kódolatlan adásban az addigi ártalmatlan playboy-mesék helyett egyszer csak fél tizenegy körül hogyan meredt föl egy teljes képernyőt betöltő hímtag a nagy nyilvánosság előtt. Arról is hiábavaló beszélni, mennyire olcsó itt az árukínálat - arra a célra, amelyre szolgál, sem dramaturgiára, sem romantikára, de még csak egyszerű illúziókeltésre sincs szükség, mindössze a genitáliák puszta látványát kell nyújtani. Azt viszont jellemzőnek találhatjuk, hogy ez az „áttörés” egybeesik a honi médiapiac kinyílásával, azzal, hogy a közönségért vívott verseny elpornósítja, még pedig egyre vadabbul, az összes hagyományos tévé-műfajt is.

A pornográf szemléletet már korábban tiszta formában megelőlegezték a sportadások gólösszefoglalói, amelyek csak a döntő aktusra, a végkifejletre koncentrálnak, abszurd töménységben tálalják a találatokat. Az izgalom meg a játék, amely a valóságos mérkőzés-időben akár egyetlen gólt is gyönyörűségesen körülvehet - elmarad. A hálóba tartó labdát viszont megfigyelhetjük elölről, hátulról, alulról, akár a heverőn a kapcsolat nélküli eredményesség segédeszközeit.

A legérzékenyebb pontok gyors és célratörő munkába vételével megtalálni a legközvetlenebb utat a kielégüléshez, ez a tömegszórakoztatás sürgős parancsa. Csak a végsőkig töményített termék lehet sikeres. A néző tekintetét tehát egy pillanatra sem szabad elengedni. A műsorok közötti (gyakran a műsorokon belüli) időt az adó más műsorainak képsoraival kell dúsítani, pontosan ugyanúgy, ahogyan a pornófilmekben egy aktus közvetítését megszakítják más aktus(ok) bejátszásával, a soha véget nem érő élvezetek benyomását keltve. A legegyszerűbb licit tehát a puszta halmozás: attól kezdve, hogy a vezető show-man vezető show-mant lát vendégül, egészen odáig, hogy egy adó az újévi Himnusz előtti pillanatokban is - egészen penetráns módon - önmaga ünneplésével van elfoglalva.

Vannak mélyrehatóbb változatok is. Ahogy a különböző nosztalgiarádiók a tudatosan szűk választékból a legeket nyúzzák, azaz nem előadókat, stílusokat, zenei világokat idéznek föl, hanem mechanikus monoton ismétlésekben csupán a legslágerebb ingerületeket keltik, úgy a kereskedelmi tévék is az úgynevezett össznépi ízlés legkisebb közös többszörösével számolnak. Ez a szint a Júlia-könyvektől a lakodalmas rockig többféle tömegkulturális jelenségből vonja ki azt, egyfajta totális, összművészeti giccs kevercsében, ami bennük a legsekélyesebb. E sajátos tévé-eklektika például a híradókban - immár fesztelenül figyelmen kívül hagyva a hírek jelentőségét és arányait - elegyítheti a bulvárlapok hangnemét és szerkesztői rendjét a talk show-k jegyeivel, a hajléktalanok ütlegelésének szado-felvételeit a koreografált időjárás-jelentéssel, amely lassan csupa Nicole Kidmanből áll a Majd' megdöglik érte című darabból. Olykor egy kis magyar nótát is játszanak.

Minden lehetséges tömegigény egyidejű kielégítésének igyekezete természetesen a szappanoperákban torlódik a legföltűnőbben, hisz ezek a legnézettebb műsorok. A Kórház a pálmák alatt alkotói a derék Fekete-erdei Heimat-miliőt áttelepítették az utazási irodák festette egzotikumok világába, raktak bele krimi (maffia)-elemeket, valamint visszatérően keresztezték (fél)árva gyerekek melodrámájával. Az egyes epizódokon belül sem elégszenek meg egyetlen sémával (pornósított posztmodernek). A Bűnvadászokban többnyire hármat használnak, például: prostituáltként kallódó gyermeklányok + haláltáborok múltjában gyökerező vérbosszú + válni kényszerülő apa búcsúja fiától. Az ilyen gátlástalanul egybemontírozott áldozati sémák az önsajnálat mozgósította agresszív ösztön különböző zónáira hatnak, az erotikus és bűnfantáziát jelen esetben a diszkrétebb, családi filmes kategóriában idézve föl.

Magyarországon az elmúlt esztendőben zajlott le a kereskedelmi tévék igazi hatalomátvétele, s minthogy e tévék bántó káderhiánnyal küszködnek (a legbántóbb persze az, hogy e hiányról maguk sem látszanak tudomást venni), két irányból is összeért a teljes popularizálódás. Egyrészt mindennemű médiaszórakoztatás igazán tömegessé válván, végképp úgy fest, hogy leomlott a profivilág és az amatőrök közti fal, a néző minden lehetséges módon résztvevője a műsoroknak, másrészt valóban: a stúdiókban és a szerkesztőségekben amatőrök tömege ül.

Ám a pornó ezen is segít. Mire e sorok napvilágot látnak, már - az előzetes hírverések szerint - bemutatkozott műsorvezetői minőségében az olasz kerevetekről visszaimportált Henger Éva. Márpedig ő profi.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4008