KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A divatfotótól a filmrendezésig

Bikácsy Gergely

 

Jerry Schatzberg tizenhat évig dolgozott fotográfusként. Szorgosan kapaszkodott fölfelé a szakmai létrán, névtelen asszisztensből a hatvanas évek közepére megbecsült és sokat foglalkoztatott munkatársa lett a Vogue című képeslapnak. Néhány televíziós reklámfilm után 1970-ben már játékfilmet rendez. Harmadik filmje, A madárijesztő 1973-ban cannes-i nagydíjat nyert. (Operatőr: Zsigmond Vilmos, főszereplők: Al Pacino és Gene Hackman; az időközben nagyrészt elfeledett filmet épp a közelmúltban játszotta a magyar televízió.) Schatzbergnek mostanáig hat filmje készült el, hozzánk csak A madárijesztő jutott el. Ennyit rövid bemutatásként.

Michel Ciment rendkívül szép luxuskiadványa természetesen többre törekszik fotókkal illusztrált életrajznál és pályaképnél. A Schatzberg-filmek tematikai és stílus-rokonságát kutatja a filmek elemzésével és a rendezővel folytatott beszélgetésekkel. Milyen kapcsolat van Schatzberg fotográfusi és filmrendezői pályája között? Meglehetősen könnyű bizonyos kézenfekvő, tolakodó magyarázatra bukkanni. Első filmjének (Egy csalódott kislány portréja) fotómodell a hősnője. Kitűnő hatvanas évekbeli portrésorozatának legjobb darabjai producereket, film- és énekes-sztárokat, rendezőket ábrázolnak. Néhányan közülük: Warren Beatty, Bob Dylan, Faye Dunaway, Catherine Deneuve, Claudia Cardinale, Coppola. Polanskit egy 1967-es kép furcsa ládán ülve ábrázolja: mintha koporsó volna, melyből vámpírok bújnak elő. Különös hatást kelt Forman 1966-os fotója is: semmi „csehes”, semmi „közép-európai” nincs benne. Vagy csak belevetítjük a később történteket? S lehet, hogy ezért jó a kép?

Ami mármost a pálya összefüggéseit illeti: a fotográfus múlt és filmes jelen között olyan sok, mély és titkos kapcsolat alig mutatható ki. Néhány tanulságos megjegyzése azért van Schatzbergnek, például ez: „arra mindig vigyáztam, hogy ne legyenek a beállítások statikusan szépek, fényképszerűek.” Hogy vigyázhasson, ahhoz persze operatőrök kellettek, írjuk le még egyszer Zsigmond Vilmos nevét. A Losey- és Kubrick-monográfus Michel Ciment nagy rutinnal és tájékozottsággal kérdez az interjúkban, olykor észrevétlenül irányítja Schatzberget. Életművet, „művészi rögeszmét” vagy valódi folytonosságot alig tud, alig lehet itt felfedezni. Ciment finoman beleszövi filmtörténeti felkészültségét is a beszélgetésekbe, szólt például Orson Welles Sanghaji asszonyáról, elmélkedik Faye Dunaway olykor mongolosnak tetsző arcáról, s általában hangsúlyozza Schatzberg színészvezetési, színészfelfedezői képességét. Nyilvánvaló, s azt hiszem, Ciment nem is akarja másként elénk állítani a rendezőt: Schatzberg nem Losey- vagy Kubrick-méretű tehetség. Fotográfusnak azonban elsőrangú. Nemrég a párizsi Beaubourg kulturális központ, majd a cannes-i fesztivál kiállításban mutatta be képeit. Ezt teszi ez a könyv is. Könyv? Ismételjük: album ez, 220 frankért. A francia vásárlónak, akinek van szeme a vizualitásra, szép ajándékkönyv. A magyar olvasónak megcsodálni való múzeumi darab, ritka kiállítási tárgy.

 

Michel Ciment–Jerry Schatzberg: De la photo au cinéma (Chene-Hachette)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6904