KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozathozatal

Pápai Zsolt

Offret – svéd–francia, 1985. Rendezte: Andrej Tarkovszkij. Szereplők: Erland Josephson, Susan Fleetwood, Valérie Mairess. Forgalmazó: Mozinet – Kultúrbarlang. 143 perc.

 

Tarkovszkij utolsó, Svédországban forgott filmje nem ér fel legkiválóbb műveihez, de a legszemélyesebbekig igen. Intimebb, mint egy pszichoanalízis és bizalmasabb, mint egy hétpecsétes napló.

Az Áldozathozatal – a cím az életmű egyik vezérmotívumát idézi, így rögtön nagyfokú személyességet sugall – aprólékosan megszerkesztett jelentés egy kusza határhelyzet-élményről, fizikai, lelki és szellemi kihívásokban egyaránt bővelkedő életszituációról. Az Áldozathozatal egy végtelen elmagányosodása folytán az őrületig jutó, de onnan nem a kárhozat, hanem az üdvözülés felé induló művész története. Ebbe a történetbe a rendező beleírta a halál közelségével kapcsolatos tapasztalatait, a Szovjetunióban túszként fogva tartott édesanyja és fia hiányából fakadó elkeseredettségét, továbbá beszélt a feleségével megromlott viszonyáról és az emigrációs lét elviselhetetlenségéről is. Az Áldozathozatal mintha az összegzés szándékával készült volna, a kultúrtörténeti utalások (Bach, Shakespeare, Dosztojevszkij, Leonardo, Piero Della Francesca), valamint a Tarkovszkij saját alkotásaiból (Andrej Rubljov, Tükör, Sztalker, Nosztalgia) származó idézetek ezt jelzik.

Az Áldozathozatal fontos állomás a nyolcvanas évek európai művészfilmjében, igaz, nem éri el a Rubljov, a Tükör vagy a Sztalker színvonalát. Talán azért, mert olyasféle konceptualista megközelítés érezhető rajta, mint amilyet Tarkovszkij – nem sokkal a forgatás után – az általa annyira tisztelt Bergman filmjeinek sajátosságaként határozott meg a naplójában: „Adva van egy olyan világ, amelyikben semmi sem történik, a tárgyak gigantikus árnyat vetnek, bizonyos figurák átfutnak rajta. És ebben a jeges, tökéletesen fagyos, szimbolikus világban, feltételes atmoszférában egy teljes mértékben feladványként működő, teorémaként kidolgozott és bebizonyított szerkezet bontakozik ki.”

Ezzel a konceptualista közelítésmóddal, illetve a szintén Bergmant idéző kammerspiel-formával Tarkovszkij nehezen boldogult. Az ismeretlen terepen nehézkesen mozgott, és ez olyan meglepő megoldásokat szült, mint például a közelik megtagadása a színészektől (ez egy kamaradrámában jószerivel értelmezhetetlen) vagy a feltűnően ingerszegény környezet rajza (ez pedig Tarkovszkijtól idegen).

Ám épp a szerzőidegen elemek avatják kitüntetetten fontossá az életmű zárótételét. Különös, de a film abból eredően vált kíméletlenül pontos önportrévá, hogy nem lett remekmű: az Áldozathozatal egy zseniális képességeinek csak korlátozottan a birtokában lévő, ám elgyengülten is erős rendező munkája. Egy nagybeteg művész truffaut-i értelemben vett „beteg nagy filmje”.

Extrák: A kétlemezes kiadás második lemezén Michael Leszczylowski rendező 101 perces dokumentumfilmje található az Áldozathozatal geneziséről és a forgatásról. A Rendezte: Andrej Tarkovszkij című film a művészről és művészetéről szóló mozgóképek etalonjának számít.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9334