KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Somló Tamás (1929-1993)

Jancsó Miklós

... láttatok már ködöt?... na, nem azt, nem olyant, amiben elveszel tapogatózol, orrodig se látsz, lámpád falba ütközik s a vizek fölött vakon búgnak a hajódudák... nem a kétségbeesés ködét mondom... és nem is az elsőt, a BERESIT-ét, sem nem arról beszélek... én a fényeset, a ragyogót... tüll takarja a várost, csak a kupolák aranyát látod s egy-egy ablakot, csak azok világítanak, a macskakövek megcsillannak a lábad alatt és messzeviszik lépteid zaját... tudod, hogy élsz, de nem hiszed... áttetsző minden... repülni szeretnél... repülsz is, ellebegsz... ISTEN LELKE... utazol a PIROS LÉGGÖMBÖN, alattad a meghajszolt szarvas... felnéz rád, te intesz, lejjebb szállsz, mutatod a titkos ösvényt... felemeli hatalmas koronáját, eltűnik a MEOTISZ mocsaraiban... a HALLALI kürtje elhallgat.... te felsóhajtasz, megvan a napi jótetted, valakinek visszaadtad az életet... s nézed, ahogy ott áll messze a ködben... A NAPOT S A HOLDAT SZARVA KÖZÖTT HOZVÁN...

... elmondta, elhallgatott, szemüvegét megtörölte... a koránjött nedves hideg megpárásította... ledobtuk kabátjainkat, hozták a forralt bort, Béla cigány halkan húzta... „Lement a nap maga járásán”... a kocsma faliórájából kilépett a kakukk... néma maradt... a mutatók megálltak... megnyúlt a pillanat... ISTEN LELKE LEBEGETT A MÉLYSÉG FÖLÖTT...

...halkan beszélt... ilyet kéne csinálni egyszer... ilyen filmet... eltolta magától a poharat, kinézett az ablakon... karhossznyira fehér fal állt, azt verte az eső... felállt, a kocsma lámpája odavetítette...

HA PUSZTA FALAT LATOK, MEGJELENIK AZ ÁRNYÉKA, LASSAN JÖN, KÖVET, AZTÁN MEGÁLL.

 

*

 

Romos fal Hirosimában, rajta a bombától odakent ember körvonala.

 

 

S. T. emlékének

JANCSÓ MIKLÓS


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1032