KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

22 Jump Street – A túlkoros osztag

Sepsi László

22 Jump Street – amerikai, 2014. Rendezte: Phil Lord és Christopher Miller. Írta: Michael Bacall, Jonah Hill és Rodney Rothman. Kép: Barry Peterson. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Channing Tatum (Jenko), Jonah Hill (Schmidt), Ice Cube (Dickson), Jillian Bell (Mercedes). Gyártó: Columbia Pictures / MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

 

Az újgenerációs buddy-komédiák (Pancser police, Két kopper) közül két éve a 21 Jump Streetnek sikerült valódi vérfrissítést hozni a műfajba. Míg társai megelégedtek azzal, hogy a nyolcvanas évek hagyományaival szemben nagymenő zsarupárosok helyett nagyravágyó veszteseket emeltek főhősszerepbe, a középiskolába visszaküldött zöldfülű jardok kalandjaiban – a lúzer-lét felmagasztalásán túl – ötletesen olvadtak össze a gimi- és rendőrvígjátékok alaptoposzai, a kicsapás/felfüggesztés rímpárjától a mindkét zsáner közegébe illeszkedő típusfigurák (agyas dagi, lassúeszű szépfiú) dinamikus duójáig. Az idei folytatás nem csupán képes megismételni mindazt, ami az előző részt sikeressé tette – kezdve a Hill-Tatum-páros közti elvitathatatlan kémiával –, de mindezt meglepően intelligens reflektáltsággal teszi. Miközben hőseinek ezúttal egy főiskola újfent dizájnerdrogokkal kísérletezgető diákjai közé kell beépülniük, a 22 Jump Street úgy képes virágnyelven a folytatásfilmek kihívásairól beszélni – kitérve a nagyobb költségvetés, illetve az ismételjünk-vagy-változtassunk örök dilemmáira –, hogy eközben elkerüli a Sikoly-szériával divatba hozott, leplezetlenül a filmszövegbe illesztett műfajelméleti traktákat.

A rendezőpáros ugyan megtalálja az első rész jellegzetes motívumainak helyét a főiskolai közegben is (színjátszókör helyett slam poetry társaság, kémikus nerd-ök helyett focicsapat), és a film gonosztevői újfent kissé súlytalanok, a 22 Jump Street eközben bőséggel csihol extra feszültséget és humorforrásokat a sequel-logika állandó idézőjelezésével. A harmadik epizód árnyékában Phil Lord és Christopher Miller rendezők szolgai önkannibalizmus helyett felszabadultan játszanak a nézői elvárásokkal, ezzel a nyári szezon talán legokosabb vígjátékát küldve a mozivásznakra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11752