KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökség

Tüske Zsuzsanna

Hereditary – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson. Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter), Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.

 

Az utóbbi időben egyre több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel, amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító fájdalma (Hang nélkül).

Miután a Graham-család elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös, álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek. Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány, Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is, így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13741