KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lény 2.

Gyurkovics Tamás

 

És akkor a hős, az egykori jó tanuló, jó sportoló, a szenátor fia, gabonapelyhes dobozok reklámarca kilép, elsőként, a Marsra és ledöfi a zászlórudat, hogy csak úgy száll a vörös salak, és az amerikai lobogó meg kételyt nem ismerve leng, lengedez, mert ez az egyetlen lobogó a világon, amelyik szélcsendben is bír. És akkor ez a derék fiú még hozzáteszi, hogy „nem egy nemzetért, nem egy népért, hanem az emberiségért”, és eszünkbe jut Armstrong is, az a másik primőr, és kész vagyunk, bőgünk, mint a gyerekek, újra tudunk bízni a jövőben, jól van kicsi Pathfinder. De csitt.

Korai az öröm, a Houstonnal kokettáló már-majdnem-hősök háta megett nyáladzni kezd a talajminta fémhüvelye, majd kifolyik belőle valami agresszív szilvalekvár, és kész a baj. Hősünk ezentúl egy rosszindulatú idegen civilizáció DNS-láncát hordja magában, küldetése is több immár, minthogy a cserkésztáborok fogszabályozós lakóinak példaképe legyen: párzania kell egyvégtében, hogy elnéptelenítőkkel népesítse be a Földet. Mint búgatópor a tenyészállatra, úgy hat rá az idegen civilizáció, amivel átitatódott, döngeti a nősténylakosságot, és minden nászából születik egy angyalarcú kisfiú, hogy a végén már egészen úgy néznek ki, mint a Wiener Sängerknaben. Magától értetődően van egy ősanya is, Eve, az első rész újraklónozott embriójából kisarjadt szemrevaló célszemély. Ő a vágy eltitkolt tárgya, mert ha a kozmikus kanossággal beoltott asztronauta gerjedelmével elérné őt, az nagyobb tragédia volna, mint ez a film. Az emberiség megmentésére és nászuk megakadályozására persze már nyomukban az üldöző, szegény, jobb sorsra érdemes, Michael Madsen, a mosdatlan szájú, de mackószívű vagány szerepében, aki – miközben mindent megtesz a Nagy Coitus Interruptusért – olyan hitetlenkedve téblábol a vásznon, hogy látszik rajta, maga sem érti, mit keres ebben a közhelyekből összefércelt horrorban, amit úgyis csak rejtvényfejtő, csöndes őrültek néznek majd végig, az ismétlőmozik fülledtségében, vasárnap délután.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3771