KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Pattogatott kukorica

Fekete mese

Varga Balázs

Bűnfilm a nyolckerből: egyszerű emberek bonyolult élete.

 

Úgy kezdődik, mint egy mese, és úgy végződik, mint egy szomorú, átlagos bűnügyi krónika. Gábor Péter kacskaringós életút, sokéves televíziós múlt és számtalan dokumentumfilm után első játékfilmjében hiteles és mai történetet mesél el, valós eset alapján, kis költségvetésből, amatőr szereplőkkel és ismeretlen színészekkel. Hősei kisemberek, tele vágyakkal és célokkal. Csupa szépet és jót akarnak egy olyan világban, amely sem nem szép, sem nem jó. A Pattogatott kukorica egy kisvállalkozó házaspár drámája, akiknek nem lehet gyerekük, ezért drága pénzen akarnak örökbe fogadni egy csecsemőt. Nehezen összekuporgatott vagyonukat azonban egy alkalmazottuk ellopja, és mivel a rendőrség tehetetlen, a férj két felbérelt vagány segítségével maga ered a tolvaj nyomába.

A Pattogatott kukorica újabb magyar bűnfilm, a Gengszterfilm ikertestvére, helyszíni beszámoló a pesti utcákról, a nyolcadik kerület mozgóképen mind gyakrabban megörökített dzsungeléből. Ismerős a helyszín, hitelesek a karakterek. A szereplők többsége nagyon jó, főként a Terminátort játszó Karsai Ferenc: olykor félelmetesen villan a szeme és a keze, de többnyire inkább csak kedélyesen löki a szöveget, dumál, mellébeszél, ha kell, hazudik, mint a vízfolyás, és szemmel láthatóan halálbiztos önmagában. Az erő vele van, de ez a sztori nem csak a nyers erőről szól.

Itt történik minden a szomszédban, a hátsó udvarban, az utcán, a kocsmában, a szemünk láttára, mégis megállíthatatlanul. A szereplők folyton egymásba ütköznek, mindenki ismer mindenkit, elrejtőzni nehéz. Mindig van egy tipp, a hírek, pletykák és besúgások láncolata sosem ér véget. Hétköznapi a sztori, de azért tele van áttétellel, szövevénnyel és fordulattal. Ezredvégi mese egyszeri és egyszerű szereplőkkel. Egy hét alatt végigpörög minden, egy hét alatt összeomlik egy házaspár álma, egy hét alatt taccsvonalra kerülnek emberek, egy hét alatt tökéletesen kárba vész hosszú évek kuporgatása, ügyeskedése és munkája.

Gábor Péter filmje nem akar társadalmi körképet nyújtani. Adottnak veszi a helyzetet, ismerősnek a közeget, és ebből választ anyagot, hőst, szereplőt és történetet magának. Megmutat okot és okozatot, megmutatja, hogy a kiszolgáltatottság miként vezet el a tiszta szándékok kudarcához, és ahhoz, hogy törvényes eszközökkel ne legyenek elérhetők a célok. Mindent a gyerekért. Minden a gyerek miatt.

A Pattogatott kukorica mindemellett, és a sztoritól nehezen elválasztható módon, elegáns stílusgyakorlat, számtalan műfaj és filmtípus keveréke – imitálása és paródiája. Ebben rejlik az érdekessége, de a bizonytalanságai is ebből fakadnak. Egyszerű történet, bonyolultan előadva. Egyszerre dokumentumfilm és áldokumentum, riport, rekonstrukció, amatőrfilm és tévés műsor. A kerettörténetben egy filmes stáb próbálja rekonstruálni a történetet, interjúkat készítenek a szereplőkkel és mindenhová elkísérik őket. Gábor Péter minden oldalról meg akarja mutatni a történetet, minden szeletében és zugában be akarja járni ezt a világot, kívülről, belülről, alulról és oldalról. Direktben és indirektben, natúrban és reflektáltan. Kíváncsi arra, hogy a szereplői mit gondolnak magukról és egymásról, és meg akarja tudni, hogy mások, nézők és szemtanúk miként vélekednek róluk.

A formai sokféleség játékosságot, humort és lazaságot csempész az erőszakkal nem fukarkodó történetbe. E keretezős, folyton idősíkokat és műfajokat váltogató elbeszélőszerkezet azonban túlságosan bonyolult; több dramaturgiai problémát okoz, mint amennyi poén és irónia fakad az egymásra feleselő jelenetekből. Kevés az indokolatlan kitérő, a felesleges jelenet, pontosan illeszkednek egymásba a láncszemek, néhány lényeges fordulat magyarázata mégis elmarad. Zavaró az ügyvéd értelmező szövege, és bármilyen szórakoztató, kissé erőltetett az a Juszt Lászlóval megerősített Kriminális-betét, amelyben a kommandós csapat rajtaüt a gyanútlan főszereplőkön. Szintén inkább a paródia felé viszi a filmet a szerencsés rokon, Béla szökése a börtönből, amit persze egy kukkoló szomszéd ügyesen kameravégre kapott.

Úgy kezdődött, mint egy mese, mint egy mai sikertörténet, azután hamar lázálomba fordult. A Pattogatott kukorica groteszk, fekete mese, egyszerre valós és megemelt, natúr dráma és humoros stilizáció, jól áll rajta az áldokumentumfilm köntöse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4517