KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

D'Annunzio

Szemadám György

 

A régi, jó, hagyományos filmgiccs egyik legközkedveltebb változata a Nagy Művészről szól. (Vagy legalábbis arról a fantom-képről, melyet ugyanez a filmgiccs termelt ki a tömegemberré degradált néző agyában.) Arról a Szent Szörnyetegről akinek film-hálószoba-kulcslyukán oly riasztóan érthető kisebbségi érzéssel kukucskál a „hétköznapi ember”. Ennek a lakáj-attitűdnek jogos (?) igényét elégítik ki az ehhez hasonló filmek, melyek a Zseni emberi gyengeségeiből, hálószobatitkaiból és a Szent Művészetre vonatkozó üres közhelyekből emelnek, ha nem is katedrálist, de papírmasé kulisszát. (No hisz! Én is ugyanilyen lennék, ha... – gondolhatja a kukucskáló.) Ezúttal D’Annunziót – a századforduló legnépszerűbb olasz költőjét, a dekadens dandyt, a század első gavallérját, a híres pozőrt – érte ez a kétes tisztesség. Akiről Szerb Antal megjegyzi: „...jó ízlésében mindenki kételkedni fog, aki látta egyszer a Vittoriálét, D’Annunzio saját tervei szerint épült hatalmas villáját”. Ami csak azért említésre méltó, mert jelzi, hogy a témaválasztás és a megvalósítás hogyan talált egymásra ebben a filmben. Igen! Minden pontosan a helyén van itt! Hisz mily divatosan vonzó számunkra már maga a kor is. Ah! A századforduló! Azok a tapétás szalonok a régi képekkel! Azok a szép bútorok, azok a drága vázák, azok a romantikus ruhák! És különösen a selymek és csipkék! Mily finoman izgató a soft-pornó, ha ilyen alsóneműk közül hámozódik elő Stefania Sandrelli szép feneke, még az is kiderül, hogy azok a hosszúszoknyás, társaságbeli úrihölgyek is többféle szeretkezési pozíciót gyakoroltak, de még az önkielégítést és a homoerotikus játékokat sem tagadták meg maguktól! Aztán az emelkedett pillanatok: gondolázás Velencében, sétalovaglás, vidéki idill, a férfi-barátság szép pillanatai íjászat közben! Van itt minden. No és persze a művész-extravagancia jelzései, mint az ajándékba küldött száz szál vörös rózsa (ki hallott valaha is ilyet!), a hat láda pezsgő, a szeretett nővel való ágybabújás előtt elfogyasztott alkoholos eper, no meg a ferencesrendi csuha, amelyet állítólag D’Annunzio tényleg hordott – a filmben selyem hálókabátként transzformálva. Egyszóval: nekem tetszett!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5313