KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esti eső

Vida János Kvintus

 

Ezt a filmet ketten jegyzik. Főrendezőként a kínai moziművészet idősebb alkotói nemzedékéhez tartozó Vu Jung-kang, akinek első munkáját, az 1934-ben készült Istennőt immár filmtörténeti klasszikus darabként tartják számon. Rendezőként pedig az 1980-ban még elsőfilmes Vu Ji-kung, aki egyébként szintén nem volt már kezdő, hiszen húsz évvel korábban szerzett rendezői diplomát, ám a két évtized során csak a társrendezésig és a rövidfilm-rendezésig jutott el. Emlékezetes nemzetközi sikerek övezték később az 1982-ben készült Emlékeim a régi Pekingről című művét: számos fesztiválon kitüntették, s ezzel a filmmel mutatkozott be az újjáéledő kínai filmművészet számos országban, így 1984-ben nálunk is.

Az Esti eső később jutott el hozzánk, talán éppen a másik film diadalmenete egyengette útját. Vu Ji-kungnak ez a munkája kevésbé ragadhatja meg a kelet-európai közönséget. Az Emlékeim a régi Pekingről már maradandó műalkotás, az Esti eső még egy korszak szemléleti dokumentuma. Hazájában óriási kritikai és közönségsikert aratott, díjakat nyert, ám azt is tudni kell, hogy ez volt az első kísérlet a „négyek bandája” uralmának kritikus szellemű ábrázolására. Ezért is neveztük szemléleti dokumentumnak: a filmben csupa derék és becsületes ember szerepel, egyetlen negatív hős sincs benne, mivel az alkotók – amint ezt a forgatókönyv írója egy nyilatkozatában hangsúlyozta is – azt kívánták bemutatni, hogy a kínai emberek a nehéz időkben is megőrizték jó tulajdonságaikat. Azóta már árnyaltabb társadalomrajzú filmeket is láthattunk erről a korszakról és erről a témáról, a kínai értelmiségiek meghurcoltatásairól (Tien-jün-hegyi történet; A megkínzott ember mosolya), ám az Esti eső kissé elvontabb, líraibb ábrázolásmódját is megértéssel fogadhatjuk. Nem tudunk ugyan színpadi előzményéről, de szerkezete ilyesmire enged következtetni: a bevezető és a záróképet, valamint a flashback-eket kivéve lényegében egyetlen helyszínen – a Csungkingból Vuhanba tartó hajó fedélzetén – játszódik a cselekmény, egyetlen nap leforgása alatt.

Az alkotótársak közül ketten még különösen érdemesek arra, hogy megjegyezzük nevüket. Az egyik a nagyszerű operatőr, Cao Vej-je, a másik egy mellékszerepet játszó kiváló színésznő, Csang Min. Az Emlékeim a régi Pekingről című filmben hasonlóképpen jeleskedtek. A tucatjával, sőt százával felbukkanó új nevek között az övékkel – akárcsak a rendezőével – bizonyára találkozunk még.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5562