KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kultuszmozi

Útikalauz-változatok

Címszavak a világmindenségből

Köllő Killa

A teremtő halott, de a Galaxis azért csak tágul tovább.

 

Bár Douglas Adams írónak tartotta magát, a regényíró kifejezéstől meglehetősen idegenkedett. Saját bevallása szerint mindig is próbált megszabadulni ettől a jelzőtől, sokkal inkább a rádiójátékokban, újságcikkekben megjelenő „világmindenség-magyarázatokat” kedvelte. A sors fintora, hogy halhatatlanságát a Galaxis útikalauz stopposoknak regénytrilógiájának köszönheti – amely a világ egyetlen ötrészes trilógiája. A „trilógia” körüli kultusz azonban nem alakult volna ki az útikalauz összes mellékterméke nélkül: a rádió-, tévé-, számítógépes játék-, színpadi, képregény- és törülközős változatával. Végül idén, húsz év eltelte után az egész estés filmváltozat is elkészült.

A Galaxis útikalauz élete rádiójátékként indult 1978-ban a BBC-n. Már ebben vázlatosan benne volt egy-két izgalmas történetszál, de a sorozat leginkább a narrátorra és az egyes szituációkra épült. Mindig a narrátor indít egy-két lehetséges világ(pontosabban univerzum)teremtés-történettel, majd különböző jelenetek következnek (például filozófiai vacsora a Világvége Vendéglőben Forddal, Arthur Denttel, Trilliannel, Zaphoddal), majd, hogy meglegyen a rádió-infrastruktúra kihasználtsága is, egy érdekes világrobbanós hangeffekt (szigorúan szintetizátorral és/vagy elektromos gitárral). Aztán jön újra a narrátor és elmondja, hogy mit ír ehhez kapcsolódóan az Útikalauz. És ha már itt tart, akkor minden egyéb máshoz is. A rádiójáték az eredeti terv szerint „A Föld bolygó végei” címmel különböző hétköznapi és nem hétköznapi véletleneknek (és nem véletleneknek) köszönhető lehetséges világvégéket firtatott volna Douglas Adams -stílusban. Ám már az első rész megírása után úgy döntött, hogy (fiatalkori stoppolós emlékeinek hatására) a Galaxis útikalauz stopposoknak címet adja a műnek. Két évre rá az elkészült hat epizódhoz Adams még írt öt részt, amelyet 1980-ban sugárzott a BBC. A rádiójáték-hangok nagyon igényesek, gazdagon megtöltve különleges hangeffektekkel. Mai füllel hallgatva is leginkább az idő, semmint a kis költségvetés látszik (hallatszik) rajta.

Nem úgy, mint az 1981 útjára bocsátott, BBC-s, hatrészes tévéjátékon. A hang szempontjából nagyon hasonlít a rádiós verzióra, (a főcímzene például teljesen ugyanaz), ám az űrben játszódó jelenetek és (Zaphod Beeblebrox második feje) nagyon esetlenek. Nem beszélve a nyolcvanas évek öltözködéséről, de ezt már nem az alacsony költségvetés, hanem az azóta eltelt idő számlájára kell írnunk. A Galaxis útikalauz stopposoknak című virtuális könyv megjelenítése viszont a BBC-s sorozatban képileg is nagyon ötletes: tele animációkkal (látványban egész közel áll az új verzióhoz), a villogó neonzöld és ciklámen betűk szédületes és kiszámíthatatlan útja a fekete képernyőn pedig máig hatásos. A tévéjáték műfajából kifolyólag e filmek kevés snittel operálnak, egy párbeszédes jelenetet például többnyire amerikai plánban látunk (a színész térd fölött van elvágva), ezáltal a megjelenítés meglehetősen színpadszerű. Minden gyengesége mellett – és részben ezek miatt – a Galaxis útikalauz tévéjáték-verziója (a tévéjáték hat része az ötkönyves trilógia körülbelül első két részének történetét öleli fel, ez utóbbit viszont a hatrészes rádiójáték ihlette) Adams halhatatlan szövegének köszönhetően naivan bájos és elképesztően őrült. Tehát maradandó.

A Galaxis útikalauz verziók érdekessége és eredetisége abból adódik, hogy mindegyiket (beleértve a most bemutatásra kerülő nagyjátékfilmet is) maga a „világ” szülőatyja indította útjára, és aktívan közre is működött mindegyikben. Ebben az esetben nem arról van tehát szó, hogy a szerző kitette a pontot a regény végére és ezzel a mű elindult a saját göröngyös útján, hanem arról, hogy az Adams maga tartotta folyamatos változásban az Útikalauzt. Teremtett egy világot, melynek ő maga is rajongójává vált (a sok százezer rajongó mellett) és ennek a világnak egy-egy szeletéhez folyamatosan hozzátett valamit.

1999-ben az Útikalauz szülőatyja kitalálta, hogy könyvének (rádiójátékának, tv-sorozatának, sőt kompjuteres játékának) egy interaktív verziójára is megérett már az idő és a technika. 2001-ben a BBC site-ján www.h2g2.com (Hitchiker’s Guide to the Galaxy) címmel elindult az internetes játék. A beköszöntő szerint itt az idő, hogy minden arra látogató hozzátegye az útikalauzhoz a saját címszavát és a saját értelmezését az életre, a világmindenségre, és egyáltalán mindenre vonatkozóan. „Olyan az egész, mint egy enciklopédia csak sokkal jobb, hisz mindenki hozzáteheti a saját címszavát” – olvasható a bevezetőben. Tegye hozzá bátran mindenki a magáét. Talán megéri.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8281