KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/január
FRANCIA ÁRNYAK
• Ádám Péter: A dicsőség páriái Francia indokínai háború
• Bayer Antal: Balmorál nyugaton, keleten
• Fekete Tamás: Férfiak a Purgatóriumban Francia börtönfilmek
• Varró Attila: Vidocq visszatér Párizs császára
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Szétmállott babaházak Jan ©vankmajer-portré – 2. rész
• Herczeg Zsófia: Történetek az elrajzolt világból Anilogue
• Lovas Anna: Két világ Mirai – Lány a jövőből
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Ágnes: A gammagörbe alja Beszélgetés Sára Sándorral
• Morsányi Bernadett: Álmok múlt időben Sára Sándor: Dear India; Transzszibériai álom
• Soós Tamás Dénes: „Néha úgy érzem, átok ül rajtam” Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Kisebbségek találkozásai Nemek és etnikumok terei a magyar filmben
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Megrendezett történelem Radu Jude
FILM/TÉVÉ/REMAKE
• Varró Attila: Vérfrissítések Brit sorozat, amerikai film
• Huber Zoltán: Az illúzió mesterei Kettős szerepben
• Pethő Réka: Formálódó kísértetek A Hill House szelleme
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Érzelmek, szenvedélyek, történelem Gdynia
• Klacsán Csaba: A dolgok állása Verzió
• Baski Sándor: Csontzene vastapssal Sitges 2018
KRITIKA
• Baski Sándor: Vérré válik Bolti tolvajok
• Teszár Dávid: Drogfolklór Az átkelés madarai
• Barkóczi Janka: Válaszúton Mindenki tudja
• Vajda Judit: Megcsalás meg ámítás BÚÉK
• Varró Attila: Minden mozog Ragadozó városok

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobogó kövek

Alföldi Nóra

Dobogó kövek­ – magyar, 2010. Rendezte és írta: Martin Csaba. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Molnár Attila. Szereplők: Martin Csaba (Patrik), Molnár Attila (Félix), Pindroch Csaba (Ricsi), Czupi Kála (Fanni), Tánczos Tamás (Géza), Illyés József (Alf). Gyártó és forgalmazó: Drastique Kft. 100 perc.

 

Erőre kap a magyar low-budget – legalábbis amennyire telik tőle –, a lehető legszerényebb költségvetésekkel gazdálkodó hazai függetlenek igyekeznek csak és kizárólag a szórakoztatásra összpontosítani, a nézőnek legfeljebb a buher-esztétika miatt lehetnek fájdalmai. Ennek apropójából igen kelendőek a szerteszét ágazó, laza bűnügyi szálakon csüngő sztorik (Para, Mázli, Papírkutyák). Könnyebb így: az esetlegesség elfedi a hiányosságokat, kidudorodhatnak a szerzői vénák (lásd a nem bűnügyi tematikával dolgozó Papírrepülőket), sőt minden hiba elmismásolható némi szívvel és lélekkel (lásd Intim fejlövés).

Martin Csaba a hazai e-cinemás minimozik kultikus alakjává érhet, filmjeit két hetes forgatási idővel, semmi pénzből skicceli kissé kacskán a mozivászonra. Legújabb limonádéjában a Dobogó kövekben a válság is egész ügyesen – de nem túl reflektíven – tematizálódik, ám ezen felül minden a függetlenek menetrendje szerint működik. Heist-sztorijának magja egy debreceni érdekeltségű baráti társaság, jó és rossz, de sosem irritáló arcokkal, akik egy kétbalkezes hackerrel szoftverlopásban sántikálnak, az akciót főiskolás vizsgafilmnek álcázzák, kocsmákban szövögetik pénzes álmaikat. A vállalkozást száz percre való szolid átvágások, baráti szívességek, kegyes hazugságok és minden légből kapható ötlet tarkítja, változó színvonalú, de alapjáraton mosolyogtató dialógok és bájosan lúzer, kellőképpen szögletes karakterek batikolják. Magyarország 2010: a csóróság nem szégyen, sőt kiváló buli, pláne, ha fiatalok csinálnak trendet belőle. Kár, hogy a történetvezetés esetleges, a kulcspontok dramaturgiai feszültsége úgy illan el, mint politikus a pályázati pénzekkel, a képi világ pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A Dobogó kövek gázol a hibákban, a toplák felület mögött azonban ott dobog az anyag szíve; mozog a kép, él a matéria, a fésületlenség nem áll jól neki, mégis a bája miatt szalonképes darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10354