KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/január
FRANCIA ÁRNYAK
• Ádám Péter: A dicsőség páriái Francia indokínai háború
• Bayer Antal: Balmorál nyugaton, keleten
• Fekete Tamás: Férfiak a Purgatóriumban Francia börtönfilmek
• Varró Attila: Vidocq visszatér Párizs császára
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Szétmállott babaházak Jan ©vankmajer-portré – 2. rész
• Herczeg Zsófia: Történetek az elrajzolt világból Anilogue
• Lovas Anna: Két világ Mirai – Lány a jövőből
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Ágnes: A gammagörbe alja Beszélgetés Sára Sándorral
• Morsányi Bernadett: Álmok múlt időben Sára Sándor: Dear India; Transzszibériai álom
• Soós Tamás Dénes: „Néha úgy érzem, átok ül rajtam” Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Kisebbségek találkozásai Nemek és etnikumok terei a magyar filmben
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Megrendezett történelem Radu Jude
FILM/TÉVÉ/REMAKE
• Varró Attila: Vérfrissítések Brit sorozat, amerikai film
• Huber Zoltán: Az illúzió mesterei Kettős szerepben
• Pethő Réka: Formálódó kísértetek A Hill House szelleme
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Érzelmek, szenvedélyek, történelem Gdynia
• Klacsán Csaba: A dolgok állása Verzió
• Baski Sándor: Csontzene vastapssal Sitges 2018
KRITIKA
• Baski Sándor: Vérré válik Bolti tolvajok
• Teszár Dávid: Drogfolklór Az átkelés madarai
• Barkóczi Janka: Válaszúton Mindenki tudja
• Vajda Judit: Megcsalás meg ámítás BÚÉK
• Varró Attila: Minden mozog Ragadozó városok

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sötét bűnök

Sin City: Ölni tudnál érte

Az örök város

Kovács Marcell

Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.

Közel tíz évvel a formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin City után Frank Miller és

Robert Rodriguez újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát élő mozi habzsolja a comics-tól kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás nélkül nézhette végig.

Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált, fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a sérelmekért.

A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít, inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna, a Sin City esetében ezek többnyire a magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva Greenre emlékeznek majd belőle.

 

Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) amerikai, 2014. Rendezte: Robert Rodriguez és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy), Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó: Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11927