KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/január
FRANCIA ÁRNYAK
• Ádám Péter: A dicsőség páriái Francia indokínai háború
• Bayer Antal: Balmorál nyugaton, keleten
• Fekete Tamás: Férfiak a Purgatóriumban Francia börtönfilmek
• Varró Attila: Vidocq visszatér Párizs császára
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Szétmállott babaházak Jan ©vankmajer-portré – 2. rész
• Herczeg Zsófia: Történetek az elrajzolt világból Anilogue
• Lovas Anna: Két világ Mirai – Lány a jövőből
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Ágnes: A gammagörbe alja Beszélgetés Sára Sándorral
• Morsányi Bernadett: Álmok múlt időben Sára Sándor: Dear India; Transzszibériai álom
• Soós Tamás Dénes: „Néha úgy érzem, átok ül rajtam” Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Kisebbségek találkozásai Nemek és etnikumok terei a magyar filmben
ÚJ RAJ
• Gyenge Zsolt: Megrendezett történelem Radu Jude
FILM/TÉVÉ/REMAKE
• Varró Attila: Vérfrissítések Brit sorozat, amerikai film
• Huber Zoltán: Az illúzió mesterei Kettős szerepben
• Pethő Réka: Formálódó kísértetek A Hill House szelleme
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Érzelmek, szenvedélyek, történelem Gdynia
• Klacsán Csaba: A dolgok állása Verzió
• Baski Sándor: Csontzene vastapssal Sitges 2018
KRITIKA
• Baski Sándor: Vérré válik Bolti tolvajok
• Teszár Dávid: Drogfolklór Az átkelés madarai
• Barkóczi Janka: Válaszúton Mindenki tudja
• Vajda Judit: Megcsalás meg ámítás BÚÉK
• Varró Attila: Minden mozog Ragadozó városok

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monte Cristo grófja

Békés Pál

 

Vannak legyőzhetetlen történetek. Olyanok, amelyeken nem fog az idő, amelyekről lepereg az éppen futó divatok felkent apologétáinak fanyalgása, lepereg a huhogó jóslat a történetek haláláról, és lepereg a romantika nagy meséit az óvodában vetített diafilmek világába pöccintő fölényeskedés (noha feltehetőleg minden komoly szerző titkon dédelgetett álma, hogy műve már óvodában megérintse majdani olvasóit). Idősebb Alexander Dumas Gróf Monte Cristója e legyőzhetetlen történetek közé tartozik.

Edmond Dantes, a tengerész, a kereskedő, a szép szál, becsületes, ám nem túl éles eszű férfi nem keresi a kalandot. És nem kívánja kihívni a sorsot. Ám akit egyszer a sors kiszemel, az nem menekedhet. A derék hajóst Elba szigetének partjaira veti a véletlen, oda, ahol Napóleont őrzik angol porkolábjai. Így válik a mit sem sejtő férfi a száműzött császár hírvivőjévé. A kisember a nagyok játékszerévé. És ettől kezdve egyik csapás a másik után: legjobb barátja feladja, a törvény őre törvényt szeg, hogy tönkretegye, menyasszonya – legalábbis látszólag – hátat fordít neki. A becsületes hajós hamarosan főben járó vétkek vádjával elevenen eltemettetik If várának pincebörtönében.

Edmond Dantes végül képtelen kalandok során át menekszik meg a sírboltként rázáruló várból, majd dúsgazdag nábobként gróf Monte Cristo néven tér vissza, hogy igazságot szolgáltasson. Vagyis bosszút álljon. Hiszen egyedül a bosszú vágya és reménye éltette a pokoli fogságban.

A titokzatos gróf megcselekszi, amit meg kell tennie, és végül, amidőn kardjával átdöfi ellenét… nem, akkor sem bocsát meg. „Gróf vagyok és nem szent” – mondja a megbocsátásért könyörgő haldoklónak. Ha eltekintünk is attól, hogy Dantes nem gróf, csupán kilétét leplezendő vette föl a rangot és nevet, megállapítható: a nagyromantika lírai eleme, ha el nem is tűnik, de háttérbe szorul a látványos amerikai produkcióban.

Az új Monte Cristo lendületes, sodró, minden bizonnyal sikerre ítélt – és fölöttébb korszerű. Sokat kölcsönzött az akciófilmvilágból. Hitszegés, árulás rendben. Szerelem, szenvedély, bosszú rendben. De a kegyelem – ami Dumas világában magától értetődően jár a bármilyen galád legyőzötteknek –, nos kegyelem az nincs. Ez a Monte Cristo se nem gróf, se nem szent. Kíméletlen harcos. De azért szeretjük. Végül is ebben-abban emlékeztet arra a csodálatos férfire, akit az óvodai diafilmekből megismerhettünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2588