KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy zsaru bőréért

Harmat György

 

Alain Delon is csatlakozott azokhoz a filmsztárokhoz, akik saját szereplésükkel (Eastwood, Manfredi, Sordi, Tognazzi) vagy a nélkül (Newman, Redford) filmet rendeznek. Az Egy zsaru bőréért című munkáját könnyen tekinthetnénk szerzői filmnek, hiszen Delon rendezte, s ő a főszereplője, társírója és producere is –, ha személyes művészi közlendőjének legalább nyomait fellelnénk benne. Ilyesmiről azonban szó sincs.

Meglepő például, hogy milyen egysíkú szerepet írt magának. Nincs módja szélsőséges vagy árnyalt érzelmek átélésére, jellemfejlődés ábrázolására. Pontosan ismeri viszont azt a képet, amit a közönség kialakított róla. Ennek megfelelően zsaruja csak volt rendőrfelügyelő lehet, aki magándetektívként viszi bőrét a vásárra. Eszközeiben nem válogatós, volt kollégái éppúgy életére törnek, mint a bűnözők. Ebben a kettős szorításban próbálja megtalálni és megmenteni azt a vak lányt, akinek édesanyja hozzá fordult segítségért. Ez a szituáció eleve felkelti iránta a néző rokonszenvét; a többi Delonon múlik. A sikerhez nem is szükségeltetnek ismert színészi képességei, elég a külsőség: ahogy Gitane cigarettájára gyújt, vagy ahogy kék szemével gyönyörűen néz a világba.

Az író Delon két alkalommal „kacsint ki” ránk, filmbéli szerelme szájába adva a poént: „Belmondónak ilyenkor arcizma sem rándul!” majd „Te nem vagy Burt Lancaster!” Ha e két megjegyzés öniróniája vált volna a film szervező elemévé, valószínűleg jobb művet látnánk. A két mondat azonban annak a komolyan vett közmegegyezésnek a kifejezője, hogy a szerző tudja, hogy mi tudjuk: ő itt elsősorban Alain Delon, a sztár, nem pedig Choucas magándetektív. Erre a viszonyra épül ez a minden tekintetben közepes film. Nézése közben mértéktartóan szórakozunk, majd azonnal elfelejtjük. Kivéve a menetiránnyal szemben haladó autós üldözés képsorát. Az bekerül a „kalandfilm történetébe”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6673