KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lázadás ára

Peredi Ágnes

 

„Nincs szükség egy ügyes emberre manuális munkához?” így kell kérdezni, de előbb figyelmes tekintettel, tiszteletet sugárzóan meghajolni a munkaadó előtt.

Beválik az apai tanács. A lázadás ára című dán film hősének, Johnny Larsennek sikerül munkát kapnia. Szabad naphosszat deszkát cipelnie, és megkaphatja első leckéjét arról, milyen, ha feljebbvalójának nemet mond. Jobb lehetőség híján a hadseregben tanulja tovább az életet, ahol apró lázadásait még inkább megtorolják. Végül is bármerre próbál lépni, látnia kell, hogy aki a társadalomban alul van, megüti magát, ha tiltakozni mer, de akkor is megalázzák, ha mindig meghajlik.

A filmben sem a lázadások, sem a büntetések nem életveszélyesek. Mégis, az így kirajzolódó világ nagyon nyomasztó, komor. A kép is csak egyszer válik tágassá, majdhogynem derűssé, a katonaságtól való szökés pillanatában. De nyilvánvaló, ahogy onnan nem lehet megszökni, a hétköznapok hálóit, csapdáit se lehet kikerülni. Vagy meg kell tanulni alkalmazkodni, vagy erőt gyűjteni a régi, harcos nagyapák emlékéből.

Ezek a tanulságok bizonyára akkor is világossá válnának, ha a film tömörebb lenne. A katonai dresszúrát például sokkal kevesebből is meg lehet érteni. Az első, félszeg szerelmet megmutató részek sem keltettek igazán mély benyomást. Annál inkább tetszett az élet fájdalmas oldalát is alaposan ismerő, bölcsmosolyú nagymama alakja, a megalkuvásokba szürkült apa és nem utolsósorban a tétova, de lázongó Johnnyt alakító fiatal színész játéka. Johnny Larsen a háború utáni évek világát kezdi kiismerni. De ha az ember csupán azokra a – szinte már megszokott – napi hírekre gondol, hogy hány százezer fiatal van munka nélkül ebben vagy abban az országban, nem nagyon kétséges, miért készült mostanában ez a film Dániában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7129