KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cseresznyefák

Lajta Gábor

 

Ivan Andonov sokszínű alakja a bolgár filmművészetnek. Sikeres színész (a magyar közönség Gaál István Magasiskolájának főszerepében láthatta), rajzfilm-, majd játékfilmrendező. Most bemutatott munkája az alkotó változatos pályája ellenére nem vall kísérletező kedvre, mégis jelentős formai értékeket mutat. Képeinek természetes, de tömör színessége, kompozícióinak betöltöttsége, egyenletes, zökkenőmentes tempója szokatlan frissességet kölcsönöz a filmnek. Ehhez járul még egy látszólagos apróság is: a manapság ritka „keskeny vászon” kevésbé enged fölösleges elmélázásokat, panorámás unalmakat.

Tartalmilag szintén gazdagabb a film, mint azt a témát fölvázolva hinnénk. Igaz, a vállán puskával mászkáló volt partizán – aki egyszemélyben brigádvezető, mezőőr és pártfunkcionárius – küzdelme a falubeli kis csalások és megalkuvások ellen, túlságosan didaktikus történetnek látszik. Mégis, úgy érzem, hiteles a kiindulópontja: nagyon sokan vannak, akik a szocializmust erkölcsi kérdésként fogják föl. A film főhősét is ez a sajátos (a maga korában forradalminak nevezett) erkölcs vezérli. ő is követ el törvénytelenségeket, de ezek megbocsáthatóbbak, nem kisstílű ügyeskedések. Ő egyébként is markáns, rokonszenves egyéniség, míg volt partizántársa el-puhult, megszelídült vezető, falubeli ellenfelei pedig csúnyák és alattomosak. Végül elbukik, meghal, de egyetlen barátja – úgy tűnik – a helyébe lép. A kifutó képek alatt fegyverropogásként visszhangzik a nézőben a cseresznyéskert madárriasztó berendezésének hangja.

Mindez a kalandfilmekre emlékeztető romantikus máz kissé eltakarja a lényeget: a film részben a jelen állapotok bírálata, részben hangot ad egy illúziót vesztett generáció panaszának, amely visszakíván valamiféle „szigorúbb” szocializmust, de annak forradalmi lendületével, erkölcsiségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7345