KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazárd megye lordjai

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek divatja továbbra is tart. Miközben újra menő a trapéznadrág, a csíkos és a kockás, a hetvenes-nyolcvanas évek zeneszámainak aktualizált változatai válnak slágerré, a mozikban is szép lassan egymást követik az egykori sikersorozatok felelevenítései. A nosztalgialáz egyelőre töretlen, a Charlie angyalai és a Starsky és Hutch után most a Hazárd megye lordjain a sor, hogy Hollywood mecénásai megkérdőjelezhető minőségű, s az 1979 és 1985 között vetített szériához méltatlan kilencven perccel ábrándítsák ki a bennük még mindig vakon bízókat. Csakúgy, mint a Starsky és Hutch esetében ezúttal is csupán a díszletek és a jelmezek emlékeztetnek a letűnt korra, s a (brandként szolgáló) nevek és helyszínek az egykori sorozatra, minden mást sikerült kifelejteni a feldolgozás során. A Starsky és Hutch elrontásáért felelős író, John O’Brien folytatja a megkezdett ámokfutását, a Hazárd megye lordjaiban a két főhőst egy tollvonással kivezeti eredeti közegükből. A 69-es Dodge Charger szép kiegészítőként ismét feltűnik ugyan, s a két főhős ezúttal is farmerben és – esetenként – kockás-csíkos ingben fricskázza meg Roscót és a rend őreit, azonban a film némiképp váratlanul egyszer csak tinivígjátékba torkollik, s az értetlen néző szembesül a közhelyszerű kolesz-jelenetekkel, a ledéren öltözött, szexuálisan túlfűtött bombázó egyetemista lányokkal, a kínos füstös-jointos klisével, valamint néhány sértően lapos viccelődéssel.

Pedig a Hazárd megye lordjai ordít a poros utakon felvett hosszú autósüldözésekért, a vér nélküli kocsmai bunyókért, a vidéki folklór ábrázolásáért. Pont az eredeti nosztalgikus hangulatát, a vidéki idillt ölték ki az alkotásból. A lebőgéshez azonban hozzájárultak a rosszul megírt dialógok, a csapnivaló színészek, de mindenekelőtt az átgondolt koncepció hiánya is. És ezt nem feledteti a csinos énekesnő, Jessica Simpson időnkénti látványa és bikinis villanása sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8409