KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lemming

Kolozsi László

Lemming – francia, 2005. Írta és rendezte: Dominik Moll. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: David Whitaker. Szereplők: Laurent Lucas (Alain), Charlotte Gainsbourg (Benedicte), Charlotte Rampling (Alice), Andre Dussollier (Richard). Gyártó: France 3 / Soficinema / Diaphana Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 129 perc.

Van, akinek egy szerelem, van, akinek egy osztálytalálkozó, és van – a Lemming hőse, Alain Getty ilyen –, akinek egy a lefolyóba került lemming változtatja meg az életet. A lemmingnek (Dicrostonyx torquatus), vagyis ennek az északeurópai, különös viselkedésű kisemlősnek, tehát már nem csak Walt Disney-nél és a magyar irodalomban jutott fontos szerep – Garaczi László hőse –, hanem a francia filmben is. A lemmingek a szaporodási időszakban csapatostul indulnak útnak, de útjuk inkább tekinthető kollektív öngyilkosságnak, mint a természet megkövetelte, értelmes tettnek. Dominik Moll filmjében – a futurisztikus masinákat tervező Alain kivételével – mindenki lemmingként viselkedik. Alain főnöke, Pollock úr, és Pollock úr asszonya, Alice is – Charlotte Rampling újabb nagyszerű alakítása – és (miután Alice egy balul sikerült vacsora után, eleinte a következményeket enyhítendő, majd a helyzetet súlyosbítva Alainéknél ragad) Alain felesége, Bénédicte is (a legendás énekes, Serge Gainsbourg lánya játssza).

A film története, mintegy a harmadánál, gellert kap; ettől kezdve eldönthetetlen, mit látunk: szürreális thrillert, rémdrámát vagy egzisztencialista példázatot arról, hogy senki sincs biztonságban, és még a legszürkébb, legkispolgáribb életet is kifordíthatja akár egy váratlanul felbukkanó lemming, vagy egy lemming tudattal megvert nő is. Igaz, az után a jelenet után, amelyikben az ártatlan és teljesen megzavarodott Alaint megtámadják a konyhában hemzsegő lemmingek, az is végképp eldönthetetlen, a Lemming kinek köszönhet többet: Kafkának, Philip K. Dicknek, vagy Moliere-nek. Mindenesetre nem árt az éberség: bármikor felbukkanhat egy pórul járt kisemlős (vagy, mint Moll korábbi filmjében, egy jót akaró Harry) a mi életünkben is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8612