KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/február
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „Tízezer nap fényében” Kósa Ferenc (1937-2018)
• Szekfü András: A mécsestől a filmkameráig Beszélgetés Kósa Ferenccel
• Kovács Ilona: A magyar Casanova Deésy Alfréd
• Szíjártó Imre: Húsz év háború Kilenc hónap háború / Ostrom
TESTKÉPEINK
• Nemes Z. Márió: A kép vérre szomjazik Testkép a filmvásznon
• Zalán Márk: Testek és lelkek Új raj: Małgorzata Szumowska
• Varga Zoltán: A vágy rebellisei Jan ©vankmajer-portré – 3. rész
A HELY SZELLEME
• Czirják Pál: Van térerő? Színterek a kortárs magyar filmben
• Andorka György: Akció-redukció Zárt helyszínek dramaturgiája
• Varró Attila: Gép a szellemben Gyilkos házak
MENNYEI ÜDVÖZLET
• Szabó Ádám: Itt, a Földön Kortárs európai vallásdrámák
• Gelencsér Gábor: Graphic noir Will Eisner: Szerződés Istennel
• Benke Attila: Atya, fiú, világűr Az Úr hangja
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Kairosz gyermekei Amszterdam
KRITIKA
• Pályi András: Az álmok tűzfészke Hidegháború
• Vágvölgyi B. András: Odessa Blue „Bánom is én, ha elítél az utókor”
• Takács Ferenc: Háttér – előtér A kedvenc
• Varró Attila: Kiszínezve Még egy nap élet
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Történelem a cselédszobából Alfonso Cuarón: Roma
• Roboz Gábor: Farkas, ember Jeremy Saulnier: Hold the Dark
MOZI
• Barkóczi Janka: Csodálatos fiú
• Teszár Dávid: Kafarnaum
• Pethő Réka: Zöld könyv
• Baski Sándor: Alelnök
• Roboz Gábor: Az a nap a tengerparton
• Varró Attila: Pusztító
• Andorka György: Tű, cérna, szerelem
• Kovács Kata: Un homme pressé
• Pazár Sarolta: Az örökösnő
• Vajda Judit: Szerelmünk napjai
• Benke Attila: A csempész
• Huber Zoltán: Üveg
DVD
• Varga Zoltán: Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film
• Pápai Zsolt: Soha nem késő I–II.
• Benke Attila: Őrült gazdag ázsiaiak
• Kovács Patrik: Superfly
• Géczi Zoltán: Célkeresztben
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Közép-Európa

Szlovák rebellisek

G. Kovács László

 

Jakubiskóhoz hasonlóan két nemzedéktársát is a szlovák filmművészet klasszikus alkotói között tartják számon. Elo Havetta (1938–1975) csak néhány rövidfilmet és két játékfilmet hagyott maga után: az előbbiek a csehszlovák új hullám kibontakozásának figyelemre méltó dokumentumai, az utóbbiakat pedig (Ünnepség a füvészkertben [Slávnos» v botanickej záhrade] 1969; A mezők liliomai [Ąalie poµné] 1972) a szlovák filmtörténet legkiemelkedőbb alkotásai között tartják számon. Második – elszántan háborúellenes, mélységesen humánus – filmje után Havetta is a diktatúra által holtvágányra kényszerített művészek sorsára jutott, s nem fér hozzá kétség, hogy korai, mindmáig rejtélyek övezte halála szorosan összefüggött a pályáján bekövetkezett töréssel. Duąan Hanák (1938) jóval szerencsésebbnek bizonyult, a Havettával való párhuzam mégsem erőltetett: ő is kevés filmet készített (s a rendezéssel minden jel szerint 1995-ben végleg felhagyott), de szinte mindegyikük emlékezetes, magas művészi színvonalú alkotás. Említsük meg közülük legalább a 322 (1969), A régi világ képei (Obrazy starého sveta, 1972), Rózsaszínű álmok (Ruľové sny, 1976) s a Csendes öröm (Tichá rados», 1985) című filmeket. Akárcsak Jakubiskónak és Havettának, neki is nem egyszer meggyűlt a baja a rendszer vaskalapos, ám éber cenzoraival, hosszú éveken át „sikerrel” nehezítették pályája kibontakozását.

A Talányos beszámoló a világ végéről (Nejasná zpráva o konci světa) cseh címe Jakubisko pályafutásának fordulatát jelzi: Csehszlovákia 1992. december 31-én bekövetkezett felbomlása arra késztette, hogy az alkotói munka lehetőségeit józanul felmérve Csehországba (Prágába) költözzön. Döntése minden valószínűség szerint helyes volt, az önálló Szlovákiában ugyanis rendkívül nehezek a filmkészítés körülményei, lehangolóan kevés új mű születik. A mozifilmek hiányának egyfajta kompenzációját jelenti a színvonalas, érdekfeszítő rövid- és dokumentumfilmek sora, ezek a munkák azonban csak kisszámú közönséghez jutnak el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9506