KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/március
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Parragh Ádám: Csontbarlang a Szilícium-völgyben Mesterséges Intelligencia
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Mielőtt bástyák dőlnek A történelmi film
• Kovács Ágnes: Fények, világok Beszélgetés Kende Jánossal
• Benke Attila: Emberközeli történelem Beszélgetés Szász Attilával
• Mészáros Márton: A víz fölé kerülni Beszélgetés Kárpáti György Mórral
OLASZ PANTEON
• Csantavéri Júlia: Filmstratégia Bernardo Bertolucci (1941–2018)
MESTERKURZUS
• Zalán Márk: Rendhagyó viszonyok Jacques Audiard
FÉRFIAS JÁTSZMÁK
• Barotányi Zoltán: Felfelé száll a buborék Orosz tengeralattjárók a filmvásznon
• Roboz Gábor: Nem csak a pénz Megtörtént bűnesetek
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Neo-Tokió, 2019 Katsuhiro Otomo: Akira
• Kránicz Bence: Mocskos arcú angyal Yukito Kishiro: Battle Angel Alita
PANORÁMA
• Géczi Zoltán: Kultfilmművészet Indonéz zsánerfilmek
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Mint te vagy én Finn Filmhét
KÖNYV
• Báron György: Kortársunk, Bergman Bergman 100
• Gelencsér Gábor: Az X generáció Z terve Kalmár György: A férfiasság alakzatai
KRITIKA
• Baski Sándor: Magánvágyak, közügyek Guerilla
• Fekete Tamás: Lakásszínház Kölcsönlakás
• Margitházi Beja: Felejtéspolitika Jó estét, Mr. Waldheim!
• Barkóczi Janka: Eksztázis Az előadás vége
• Kovács Kata: A család kicsi petesejtjei Private Life
MOZI
• Gelencsér Gábor: Sztrájk a gyárban
• Benke Attila: A világ gyengéd közönye
• Alföldi Nóra: Colette
• Fekete Tamás: Vihar előtt
• Sándor Anna: Két királynő
• Kovács Bálint: Heavy túra
• Roboz Gábor: Az eltűntek
• Baski Sándor: Meztelen befutó
• Barkóczi Janka: Csak a baj van veled!
• Hegedüs Márk Sebestyén: A csodagyerek
• Varró Attila: Dermesztő hajsza
• Pazár Sarolta: Szabadúszók
DVD
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás III.)
• Géczi Zoltán: Hangosan dobogó szívek
• Kovács Patrik: Drakula
• Varga Zoltán: Idétlen időkig
• Pápai Zsolt: A fehér grófnő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete Tanner

Fáber András

 

A címben szereplő férfi nem rokona Alain Tanner franciasvájci filmrendezőnek, mint ahogyan Xavier Koller sem (szellemi) rokona a Tanner, Soutter és Goretta nevével fémjelzett svájci-francia filmes iskolának. Mindenesetre a nagyobb hírnévre vergődött frankofon társak árnyékában „felnőtt” a hetvenes évek vége óta egy markáns németsvájci filmművészet, mely Frédi M. Murer, Márkus Imhoof, Koller és mások révén a nyolcvanas évek közepe óta hallat magáról a nemzetközi filmfesztiválokon és filmforgalmazásban: Koller e filmje mindjárt első bemutatása idején, 1985-ben elnyerte a locarnói fesztivál nagydíját.

Friedrich Dürrenmatt és Max Frisch írásaiból tudjuk, amit újabban ezek a filmek szemléltetnek, hogy ugyanis valamiképpen a német svájciak is germánok, aminek nemcsak némi édesbú, hanem az indulatteliség is fontos jellemzője.

A film a második világháború idején játszódik Schwyz kantonban, valahol fönn a hegyekben, Oberschwand felett, ahol családjával együtt él és – keményen dolgozik Kas-par Tanner középkorú svájci állampolgár, tisztesség ne essék, szólván: paraszt. Szénakaszálás, állattenyésztés, tejtermékek készítése tölti ki a szorgos család életét, mindaddig, míg a politikusok el nem határozzák, hogy a háborúra tekintettel (amelyben Svájc tudvalevőleg nem vett részt) szigorításokat vezetnek be az élet több területén: előírják például, hogy – az erre alkalmatlan – hegyi területeken ezentúl krumplit kell termeszteni. (Nem gumipitypangot, csak közönséges burgonyát! A parasztok lassacskán beadják derekukat a „júdásgumók” termesztésére, kivéve a nyakas Tannert, akit erőszakkal is hiába próbálnak megtörni. Igaz, „ässä musch”, vagyis enni bizony muszáj, mint mondják igazi „Schwytzerdütsch” dialektusban, de nem bármi áron. A rendeletek, a fenyegető levelek, a „törvényes következmények” mind csorbát szenvednek az „ösztönember” Tanner konok – az éhségsztrájkig elmenő – kitartásán, mellyel a természet és a társadalom általa helyesnek tartott rendjét védelmezi.

„Jobb egy eleven Tanner, mint egy halott demokrata” – hangzik el a számunkra is megszívlelendő tanulság a film vége felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4737