KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/március
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Parragh Ádám: Csontbarlang a Szilícium-völgyben Mesterséges Intelligencia
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Mielőtt bástyák dőlnek A történelmi film
• Kovács Ágnes: Fények, világok Beszélgetés Kende Jánossal
• Benke Attila: Emberközeli történelem Beszélgetés Szász Attilával
• Mészáros Márton: A víz fölé kerülni Beszélgetés Kárpáti György Mórral
OLASZ PANTEON
• Csantavéri Júlia: Filmstratégia Bernardo Bertolucci (1941–2018)
MESTERKURZUS
• Zalán Márk: Rendhagyó viszonyok Jacques Audiard
FÉRFIAS JÁTSZMÁK
• Barotányi Zoltán: Felfelé száll a buborék Orosz tengeralattjárók a filmvásznon
• Roboz Gábor: Nem csak a pénz Megtörtént bűnesetek
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Huber Zoltán: Neo-Tokió, 2019 Katsuhiro Otomo: Akira
• Kránicz Bence: Mocskos arcú angyal Yukito Kishiro: Battle Angel Alita
PANORÁMA
• Géczi Zoltán: Kultfilmművészet Indonéz zsánerfilmek
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Mint te vagy én Finn Filmhét
KÖNYV
• Báron György: Kortársunk, Bergman Bergman 100
• Gelencsér Gábor: Az X generáció Z terve Kalmár György: A férfiasság alakzatai
KRITIKA
• Baski Sándor: Magánvágyak, közügyek Guerilla
• Fekete Tamás: Lakásszínház Kölcsönlakás
• Margitházi Beja: Felejtéspolitika Jó estét, Mr. Waldheim!
• Barkóczi Janka: Eksztázis Az előadás vége
• Kovács Kata: A család kicsi petesejtjei Private Life
MOZI
• Gelencsér Gábor: Sztrájk a gyárban
• Benke Attila: A világ gyengéd közönye
• Alföldi Nóra: Colette
• Fekete Tamás: Vihar előtt
• Sándor Anna: Két királynő
• Kovács Bálint: Heavy túra
• Roboz Gábor: Az eltűntek
• Baski Sándor: Meztelen befutó
• Barkóczi Janka: Csak a baj van veled!
• Hegedüs Márk Sebestyén: A csodagyerek
• Varró Attila: Dermesztő hajsza
• Pazár Sarolta: Szabadúszók
DVD
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás III.)
• Géczi Zoltán: Hangosan dobogó szívek
• Kovács Patrik: Drakula
• Varga Zoltán: Idétlen időkig
• Pápai Zsolt: A fehér grófnő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

John Baxter: Steven Spielberg

Aranypolgár

Báron György

Baxter Spielbergje nem irigylendő sikergyáros, hanem tragikus hős, aki egyszerre akar „kint és bent egeret fogni”.

 

A filmvászon legnagyobb varázslója – ezt a bombasztikus alcímet kapta a magyar keresztségben John Baxter vaskos és alapos Spielberg-monográfiája. Ez nem csak azért méltatlan, mert másfajta könyvet ígér az olvasónak, mint amit kap – amolyan könnyű sikersztorit, regényes sztáréletrajzot –, hanem azért is, mert Baxter (akinek korábban színvonalas Kubrick-kötete jelent meg magyarul) egyetlen pillanatig sem állítja, hogy Spielberg volna a filmvászon legnagyobb varázslója: az ilyesfajta kritikátlan lelkendezés távol áll tőle. Ellenkezőleg: hűvös és tárgyilagos elemzését nyújtja a Spielberg-jelenségnek. Nálunk ez merőben szokatlan. Aki mifelénk filmkészítőről ír monográfiát, az bocsánatosan elfogult, elvégre épp azért választotta az illetőt könyve hőséül. Így lesz a legtöbb portrékötet analízis helyett: apológia. Baxter, a szerencsétlen magyar alcímmel ellentétben, egyáltalán nem esik hanyatt Steven Spielbergtől: sem sikereitől, sem filmkészítői kvalitásaitól. A monográfus hűvös, józan tárgyilagosságával kalauzol minket végig a zegzugos Spielberg-birodalomban, követi a tekervényes életutat, a kezdetektől, az apa nélkül nevelkedő kisfiú történetétől, az új hullámok bűvöletében felnövő cinéphile kamasz első próbálkozásain át, Új-Hollywood egyik megalapítójáig, a játszóteret újrarendező fenegyerekig, a sikerrendezőig, majd az elbizonytalanodó, útkereső, s többnyire kudarcokba futó mai hollywoodi médiacápáig. Baxter Spielbergje nem irigylendő sikergyáros, hanem tragikus hős, aki egyszerre akar „kint és bent egeret fogni”. A modern Hollywood Orson Wellese szeretne lenni, ám – példaképével ellentétben – mindig a siker és a vagyon oldalán köt ki, s végül inkább lesz hasonlatossá azokhoz a stúdiófőnökökhöz, akik Welles munkáit megnyirbálták, tönkretették, őt magát Európába kergették, mint az Aranypolgár zseniális rendezőjéhez. Sorsa jobban emlékeztet Kane polgártárséra, mint Orson Wellesére. Aligha véletlen, hogy egy árverésen csillagászati összegért megvásárolja az Aranypolgár szánkóját, rajta a Rosebud felirattal, s szinte vallásos áhítattal, házi szentélyként őrzi, felakasztva különböző stúdióiban és házaiban.

Árulkodó ez a vonzódás – nem elsősorban a nagy Orsonhoz, hanem a gyerekkor „elveszett paradicsomához”. Spielberg egyszerre kíméletlen üzletember, hidegen számító filmmogul, s ugyanakkor felnőni nem tudó kisgyerek, aki a szobáit ma is csillogó videójátékokkal rakja tele, legsikeresebb filmjeiben a gyerekkori álmait meséli újra, amelyekben közös a vágyódás az elveszett apa-figura iránt. Baxter joggal hasonlítja őt, John Foster Kane mellett, Fitzgerald tékozló hőséhez, Gatsbyhez, aki egyszerre akar híres, sikeres és szeretetreméltó lenni, ám rádöbben, ez egyszerre nem megy. „Azt akarom, hogy az emberek szeressék a filmjeimet – vallja be Spielberg egy őszinte pillanatában –, és szajha leszek, hogy becsábítsam őket a mozikba.”

Már a hetvenes évek elején, amikor első sikeres filmjét, a Párbajt forgatja, pontosan érzi ezt az egész pályáján végigvonuló ellentmondást. Már akkor Orson Welleshez hasonlítja magát, s keserű öniróniával jegyzi meg: „Azt hiszem, sokkal inkább rágógumi-szemlélettel nézem az életet, mint Welles, amikor az Aranypolgárt forgatta.” A vallomás egyszerre becsvágyó és kijózanítóan önkritikus.

Baxter hatalmas apparátussal, lenyűgözően gazdag ismeretanyag birtokában rajzolja meg ezt a különös életutat, mutatja meg ellentmondásait, buktatóit, értékeit és értéktelenségeit, anélkül, hogy bármilyen irányú elfogultságon rajtakaphatnánk. Nem az entellektüelek nyafka sznobizmusával bírálja a szupersztárt, s nem is a hollywoodi bulvárszerzők ájult pihegésével esik hasra vagyonától, hatalmától és népszerűségétől. Ő elsősorban megérteni akarja a Spielberg-jelenséget, s azt, ami mögötte húzódik. „Történelmileg Steven Spielberg és filmjei szükségszerűek voltak – írja. – A McDonalds’ mozi, a Coca Cola filmszínház tömegméretű piacra dobása egy várakozó világ számára ’olyan gondolat, amelynek eljött az ideje’.”

A kötet gondos szerkesztői munkáról tanúskodik, benne a magyar és angol nevek, címek, utalások (több ezerről van szó) pontosak, informatív a könyvzáró filmográfia, élvezetes a képanyag; csak a magyar fordítás – mint az a fenti idézetből is kitetszik – nehézkes néha. Ha valaki meg akarja érteni az újabb amerikai filmipart, a hollywoodi mechanizmus működését, az ottani játszótér játékszabályait, annak megkerülhetetlen forrásmunka John Baxter imponálóan sűrű tényanyagot görgető Spielberg-életrajza.

 

 

John Baxter: Steven Spielberg – Bestline Kiadó, 2004. Fordította. Loósz Vera.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8315