KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/április
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A nők éve Filmrendezőnők a magyar filmben
• Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok A Szindbád színdramaturgiája
• Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? Magyar történelmi filmek: 1848-49
• Benke Attila: Thriller és történelem Szász Attila-portré
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat Nicolas Roeg (1928-2018)
• Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny A Ne nézz vissza! és a giallo
• Vágvölgyi B. András: Luk a lelken Mak (1932-2019)
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben Harmony Korine
LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
• Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező Ringo Lam (1955-2018)
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Borbíró András: Gép testben ép lélek Mesterséges intelligencia
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
PANORÁMA
• Gerencsér Péter: Kertektől a közügyekig Új szlovák dokumentarizmus
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Tévedések végjátéka Berlin
HATÁRSÁV
• Zalán Márk: Szabadon álmodni David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
• Kránicz Bence: A lynchesláda titkai David Lynch: Small Stories
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Utánuk a tűzözön Brexit: Háborúban mindent szabad
• Huber Zoltán: Hatalommániák Billions (Milliárdok nyomában)
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Most van most Carpe diem
• Margitházi Beja: Élet és halál a kriptában Üres lovak
• Gelencsér Gábor: Az Éden: keletre Látomás
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Eszmény vagy halál Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo
MOZI
• Alföldi Nóra: Egon Schiele: A halál és a lányka
• Pethő Réka: Mary Shelley
• Benke Attila: Egy ország, egy király
• Varró Attila: Családi bunyó
• Kovács Kata: Bocsáss meg, kedvesem!
• Barkóczi Janka: Egy fiú hazatér
• Sándor Anna: Életem értelmei
• Kránicz Bence: Marvel Kapitány
• Fekete Tamás: Claire Darling utolsó húzása
• Baski Sándor: Pezsgő és macaron
• Roboz Gábor: Interjú Istennel
• Pazár Sarolta: Itt járt Britt-Marie
DVD
• Benke Attila: A férfi mögött
• Kovács Patrik: Torta
• Géczi Zoltán: Így ne legyél elnök
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Vörös, nagydarab és a pokolból jött

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vonat

Pápai Zsolt

The Train – francia–olasz–amerikai, 1964. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield, Jeanne Moreau. Forgalmazó: Fantasy Film. 128 perc.

A II.világháború alatti francia ellenállás is csak egy fényesre suvickolt mítosz a XX. századból, amit részben a filmipar népszerűsített és népszerűsít ma is. A francia mellett a hollywoodi ipar: míg az ellenállásról több millió folyóméternyi film készült már, a náci-kollaboráns Franciaországról valami oknál fogva jóval kevesebb. Nehezen képzelhető el keményebb feladat egy rendező számára, mint filmet forgatni a francia ellenállásról a hatvanas évek Hollywoodjában: egy igencsak egysíkú megközelítést igénylő témát feldogozni egy stílustörténetileg fenemód szürke, mindenfajta formajátékot tiltó korszakban. John Frankenheimer megfelel a kihívásnak, és úgy mondja fel a kötelező leckét a háborús viszonyokról, úgy használja a sztereotípiákat a németekről és a franciákról, hogy közben mázsás drámai súlyt kölcsönöz a történetnek. Máig érvényes és formanyelvében is megkapó sztorit tálal a hatvanas évek ábrázolástechnikai és történetmesélési sémáinak kényszerzubbonyában dolgozva.

Mi az értékesebb: az örökkévalóságnak címzett, nagybetűs művészet, vagy a gyorsan eliramló emberi élet? A világháború végén a nácik egy műkincsekkel megpakolt vonatot indítanak útnak Párizsból Németország felé, amit a vasutasoknak kellene megállítaniuk. A vasutasok főnöke, Labiche azonban, a fontolva ellenállás híveként, kezdetben nem kívánja emberei életét kockáztatni.

Frankenheimer végig a dokumentarista stílussal kacérkodik, ezzel szerencsésen elkerüli a patetizmus és a moralizálás aknáit. Az akciózásban verhetetlen, és stilárisan is izgalmassá teszi filmjét azzal, hogy néhol szigorú kamera-koreográfiájú hosszú beállításokat használ, sűrűn él alsó és felső kameraállásból vett felvételekkel, sőt variót és itt-ott, diszkréten, kézikamerát is bevet (például Labiche első hotelbéli megjelenésekor, a szűk folyosón; vagy a lesérült főhős második hotelbéli látogatásakor, a jelenet elején). Mindezek a megoldások különlegesnek számítottak a kor Hollywoodjában. A központi problémát vizualizáló, emblematikus zárósnitteket pedig lehetetlen feledni.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10118